A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1932-1933 (15481)
Beszámoló a M. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1932/33. tanévi működéséről
18 Ezuián kezdetét vette a helyszíni szemle. A bejárás elég alapos volt. Megtekintette a miniszter úr Szily Kálmán államtitkár úrral a főépületnek úgyszólván összes tanszékét, a könyvtárt, a vaskohászati, érc- és szénelőkészíléstani valamint az anyagvizsgáló laboratóriumot és a fémkohászati tanszéket. A szemle láthatólag kedvező benyomást tett magas vendégeinkre és hozzájárult annak a felfogásnak a megérleléséhez, hogy ennek az ősi intézménynek a százados kapcsolatban meg- edzett egységét megbontani: kulturális kár volna. Délután a város törvényhatósági bizottságának ülésén Thurner Mihály polgármester nagy beszéd kíséretében adta át a miniszternek Sopron város emlékiratát, melyben a főiskolának érintetlen, megbontatlan alakban Sopronban való meghagyását kérte. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznünk röviden a Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola emlékiratáról is, melyet a főiskola rektora a látogatás napján nyújtott át a kultuszminiszter úrnak, s melyet később a kormány és az országgyűlés valamennyi tagjának, az egyetemi és műegyetemi tanároknak s minden, hozzánk közelálló közéleti nagyságnak és érdeklődőnek megküldlünk. Az emlékiratot a főiskola tanácsának megbízásából Lese- nyi Ferenc ny. r. tanár szerkesztette. Ez az emlékirat leszegezi a tanács egyhangú állásfoglalását a felmerült reformtervekkel szemben. Kifejti, hogy a mostani szervezet minden tekintetben a legjobban biztosíthatja a szakoktatás és a tudományos együttműködés eredményességét, miért is kéri, hogy ez az ősi kultúrintézmény, ha más főhatóság alá kerül s esetleg valamely tá- gabb keretű egyetemi alakulatba ill esztelik is bele, jelenlegi egységében és elhelyezésében hagyassák meg. A bevezető rész a főiskola fejlődésének történelmi menetét ismerteti, azután részletesen megokolja a tanács kérését. Függelékében kivonatát adja a főiskola jelenlegi szervezetének és tantervének, ismerteti a tanszemélyzet tekintélyes irodalmi működését a soproni elhelyezés rövid korszaka alatt, végül számos fényképreprodukcióban mutatja be a főiskola berendezésének jellemzőbb részleteit. Ilyenformán ez az emlékirat eredeti rendeltetésén kívül történeti okmányul is szolgál, mely a fóis-
