A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1932-1933 (15481)
Beszámoló a M. kir. Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola 1932/33. tanévi működéséről
13 kihalásait nem láthatjuk előre. Tekintettel azonban a hallgatók létszámának nem túlságosan magas voltára, a kettéválasztás megokoltsága tekintetében méitán merülhetnek fel bizonyos aggályok. És nem kis gondot okozna a Budapesten szervezendő új tanszékek felszerelése sem, mert hiszen valószínű, hogy a soproni tanszékek teljes berendezése itt maradna Ha ez így volna, a soproni erdészeti főiskola mint jól felszerelt tanintézet működhetnék tovább, míg a budapesti lanszékeknek sokáig a kezdet nehézségeivel kellene küzdeniük, amint küzdenek tudtommal még most is a közgazdasági kar tanszékei. Eleinte tehát, bármily kiváló tanerők működnének a budapesti tanszékeken, a kiképzés olt a felszerelés hiánya miatt hézagos volna. Évtizedek múlva azonban a helyzet lényegesen megváltozhatnék. A budapesti tanszékek idővel berendezkednének, a tanerők java odakerülne, a hallgatóság erősen megosztanék s így a soproni főiskola lassan elsorvadna. Önként felmerül tehát a kérdés, nem volna e célszerűbb ennek a szétválasztásnak a tervét elejteni ? Nagyméltóságod az egyetemi és főiskolai tanárok ezidei találkozóján azt a kijelentést tette, hogy minden illetékes tényező véleményét szívesen meghallgatja s különösen az érdekelt intézmények tanárait szólítja fel, hogy mindent, amit az ügy érdekében elmondani szükségesnek találnak, tárják bizalommal Nagyméltóságod elé. Erre a kegyes felhatalmazására támaszkodva bátorkodom a mi tanári karunk felfogását a soproni főiskola átszervezése tekintetében röviden a következőkben összefoglalni. A főiskola tanácsa alapos előkészítés után foglalkozóit ezzel a kérdéssel és ennek a tárgyalásnak a folyamán az az egyhangú vélemény alakult ki, hogy mind a szakoktatás, mind az államháztartás szempontjából a legcélszerűbb volna főiskolánkat mai összetételében meghagyni. Mai szervezetünk lehetővé teszi, hogy minden tekintetben kifogástalanul megfelelő mérnököket neveljünk szakjaink számára. Hisszük, sőt bizonyítani tudjuk, hogy tanáraink tudományos munkálkodása is megüti azt a mértékei, melyet egy egyetemi színvonalú intézmény tanári karától joggal meg lehet követelni. Ebből a szemponlból tehát a bányászati ágazat átcsatolása és az erdészeti ágazat megosztása a főiskolánkon képviselt szakoknak nem vitális érdeke.
