A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1931-1932
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola tanévmegnyitó közgyűlése
20 egy szép tapasztalatomról, melyet néhány év előtt szereztem, egy tanulmányutam alkalmával. Az északi országokban jártam. Hosszabb időt szenteltem Finnországnak, ahol többekközt az erdészeti szakoktatás rendszerét is tanulmányoztam. Kint voltam a nyári munkálatok színhelyén. Nyári szünidő ott t. i. nincs. Ellenben három hónapon át kora reggeltől késő estig a legerősebb gyakorlati munka folyik kint az erdőn. A hallgatók az erdő közt elszórt tanyákon voltak elhelyezve, egyszerű környezetben, kényelmi berendezések nélkül. Mindegyiknek megvolt a saját önálló feladata, melyet szigorúan megszabott, igen sok oldalú terv alapján kellett elvégeznie. A tervek tanulmányozása meggyőzött arról, hogy a kiszabott munkák már a legkisebb mulasztás esetén sem végezhetők el a kitűzött időn belül. Megfigyeltem ezeket a derék északi fiukat, hogyan dolgoznak, milyen komolyan végzik feladataikat a mocsaras, lápos erdők mélyén, a favágástól kezdve a kényesebb mérnöki munkáig. És milyen lelkiismeretesen és pontosan készítik el a fárasztó erdei munka után azokat a rajzokat, térképeket és nagyszámban előirt kimutatásokat, amelyeket épen a külső felvételek alapján kellett megszerkeszteniük. Ezenkívül nagyobb terjedelmű elméleti anyagot is fel kellett dolgozniuk, hogy a külső munkát követő vizsgákon is meg tudjanak felelni. S tették mindezt jókedvvel és különös biztatás nélkül. S ha a nagy munka közt néha-néha mégis akadt egy kis szabadidejük, azt testedzésre fordították. Megkérdeztem a vezető tanárukat, hogyan tud megküzdeni ezzel a nagy feladattal az, aki némi hanyagságra hajlamos? Erre azt a választ kaptam, hogy a hanyagság náluk úgyszólván ismeretlen fogalom. Sőt, a hallgatóság szorgalma annyira általános és a nemes verseny közöttük olyan nagy, hogy annak az egészségre káros túllengéseit szigorú rendszabályokkal kellett megakadályoznia. Ekkor az én távoli szép hazámra gondoltam és önkéntelenül is összehasonlításokat tettem. Nekünk is van tehetséges ifjúságunk, mely képességek tekintetében nem áll más nemzetek fiai mögött. Ez is tud dolgozni és lelkesedni, ez is ismeri a kötelességét a szakja, a hazája és társadalma iránt. De — valljuk meg őszintén — a mi lelkesedésünk, a mi szorgalmunk és kitartásunk nem olyan általános, mint azt északi testvéreink
