A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1931-1932
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola tanévmegnyitó közgyűlése
19 Mi magyarok sokat szeretünk példálódzni a magyar „szalmalángról“. Bizonyos önbeísmerés van ebben. Beismerése annak, hogy céljaink kivívásában nem mindig vagyunk elég kitartók. Lelkesedésünk könnyen lelohad és helyt ad a közönynek. Ha ez így van, az minden esetre hiba. Mert, ha vannak is olyan helyzetek, amelyekben a lelkesedés hirtelen fellángolása és mindent leküzdő magasbatörése dönti el a sikert, a legtöbb nagy feladat tervszerű megoldásához mégsem annyira erre van szükség, mint inkább egyenletes, kevésbbé csapongó munkakedvre, állandó szorgalomra és változatlan kitartásra. Csak így lehet tartós jellegű eredményeket elérni mind a magánéletben, mind pedig a nemzeti munka terén. Ennek a megszívle- lését nem győzöm tehát eléggé ajánlani a mi ifjúságunknak is. Az a munka, amely a főiskola ifjúságára itt vár, méltán sorolható a nagyszabású feladatok közé mind időbeli terjedelménél, mind érdemi tartalmánál fogva. Szakjaink műszaki és egyszersmind gazdasági jellegűek. A szigorúan exakt tudományokon és a tulajdonképeni szakbeli és műszaki anyagon kívül a természetrajzi, a közgazdasági, sőt a jogi tudományok területeiből is jelentékeny részeket ölelnek fel. A mi hallgatóinknak tehát számolniuk kell azzal, hogy ebben a különnemű elemekből összetett, nagy tárgykörben akadnak majd olyan részletek, amelyek önmagukban kívülesnek az egyéni érdeklődés keretein, de amelyeknek az ismerete az egész anyagot átfogó, egységes tudás szempontjából mégis nélkülözhetetlen. Ezeken a pontokon kell aztán igazi eleven erővé értékesíteni azt a helyzeti energiát, amelyet a választott szak iránti általános szeretet és lelkesedés jelent. De még a legkedveltebb tárgykör anyagát sem tudjuk magunkévá tenni akkor, ha lelkesedésünk forrása csak időnként buzog bőségesen, majd meg elapad, mint az időszaki folyó. Ezért fontos, hogy az ifjúság még a lelkesedését is fegyelmezni tudja, s ne fecsérelje azt el fölösleges módon, hogy épen akkor apadjon ki, amikor a legnagyobb szükség van rá. Sőt gondoskodjék fölös tartalékról is, hogy gyors és áttörő erőfeszítésekre is képes legyen, ha a helyzet úgy hozza magával, A kitartó szorgalomról és ernyedetlen munkakedvről szólva nem mulaszthatom el, hogy meg ne emlékezzem ezen a helyen
