A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
7 dolgozatot, tanulmányt, könyvet adott ki, melyeknek részletes jegyzékét Évkönyvünk fogja közölni. Itt azonban egy nagyon fontos és életbevágó dologra szabadjon felhívnom az illetékes körök figyelmét. Aminthogy a legkiválóbb vezető főorvossal ellátott és legtökéletesebben felszerelt kórház sem teljesítheti feladatát, ha nincsen jól begyakorolt ápoló és segédszemélyzete, úgy egy tudományos munkát végző kutató intézet sem működhetik, ha a vezető professzornak nincsen állandó adjunktusa, tanársegédei és néhány gyakornoka. Ezeken kívül a jól begyakorolt laboráns és megbízható szolga is elengedhetetlen kellékei a tudományos kutatásokra hívatott laboratóriumnak. Sajnos, hol állunk mi ettől ? Főiskolánkon a legtöbb laboratóriumos tanszéknél csak egyetlen tanári segéderő van: adjunktus vagy asszisztens, holott legalább háromszor ennyinek kellene lennie a tudományos működés eredményessége céljából. Mert a nemzet jövőjére nézve is megbecsül- hetlen kár, hogy a tanár nem nevelhet tudományos gárdát és szukreszcenciát! Ennek a kérdésnek a megítélésénél teljesen mellékes az, hogy a főiskolának hány hallgatója van és hogy a főiskola összes személyzetének létszáma esetleg felülmúlja a hallgatók létszámát! A technikai tudomány mai fejlődésénél egy mérnöki főiskola fenntartása olyan áldozatokat követel a nemzettől, melyektől visszariadni nem szabad. Tökéletlenül felszerelt és ellátott intézet még a legkiválóbb szakemberek birtokában sem képes fenntartani a versenyt a külföld megfelelő intézményeivel. És azt nem is kell talán megemlítenem, hogy fejlődni és élni akaró nemzet nem nélkülözheti a bányászat, kohászat és erdészet legmagasabb intézményét : a mérnöki főiskolát. Mindezen okoknál fogva kérjük magas kormányunkat, ne vonja el a jövőben sem áldozatkész kezét ősi főiskolánktól, lássa el fejlődéséhez szükséges dotációval ; kellő mérnöki-, műszaki- és altiszti személyzettel, mert csak így teszi képessé az intézményt, hogy tanáraiban rejlő tudományos érték a nemzet javára megfelelőleg kamatozzék és hogy a népek versenyében nemzetünk a bányászat-, kohászat és erdészet terén is méltóan megállja helyét! A bánya- és kohómémöki osztály által rektorságom első évében először kiadott „Közlemények“ a földkerekség minden részében olyan tetszést arattak, hogy a nehány hónapja meg
