A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
24 tudjuk, hogy menekült mérnökeik is vannak és ezért megértjük óvatosságukat tiszti létszámuk kiegészítése terén. Annál inkább meg kell ezt értenünk, mert tudjuk azt is, hogy jövedelmükhöz és termelésük nagyságához viszonyítva máris több bányamérnököt alkalmaznak, mint azelőtt tették. Mégis tisztelettel kérjük a hazai bányavállalatokat, hozzanak ezen a téren is áldozatot, úgy amint azt közismerten és dúsan megteszik a közoktatás, az egyházak segítése és sok más kulturális téren. Kétségtelen, hogy a bányavállalatoknak is az az érdekük, hogy ne maradjanak képzett és gyakorlott mérnökök nélkül majd akkor, amikor évek múlva azokra szükségük lesz. A pályaválasztó ifjúságtól viszont igazán nem várhatjuk azt, hogy olyan pályákra menjenek, amelyeken az elhelyezkedésnek majdnem teljes reménytelensége fogadja őket. Most pedig Hozzátok szólok még, kedves ifjú barátaim, főiskolai hallgatók! A ti legszebb ifjú éveitek olyan időbe esnek, amikor ezt a porba sújtott országot és annak majdnem minden polgárát ezernyi gond nyomja. Szüléiteket, legalább is sokakat közülök a család anyagi problémái keserítik, titeket pedig az elhelyezkedés nehézségeinek elörevetett árnyai s a múltakénál sokkal kevésbé vidám, sőt gyakran keserű diákélet nehézségei és zökkenői aggasztanak. Hatalmi gőgtől, bosszúvágytól megittasodott diplomaták széjjelszaggatták a régi boldog világot és egy keserű, boldogtalan világot hoztak helyébe. Valaha az ifjúság fogalma egyet jelentett a boldogsággal és gondtalansággal. Ti ma ezt nem mondhatjátok el magatokról. A ti küzdelmes diákéletetek, amelyet én jól ismerek, nem a gondtalan boldogság képét festi elénk. Tudom, hogy vajmi kevés vigasz számotokra, ha azt mondom, hogy a mi szegény hazánk nem az egyedüli ország, amelyben az ifjúságot kezdik leszoktatni a gondtalan boldogság érzéséről. Tudom, hogy mit érezhették, mikor nap nap mellett olvasnotok kell az újságokban, hogy éveken át nem szándékoznak új tisztviselőket felvenni, mikor azt kell gondolnotok, hogy az ország nem tud mit kezdeni legértékésebb anyagával, a kiművelt elmékkel és tetterős fiatalságával. Mégis arra intlek Titeket, soha ne adjátok fel a hitet, a reményt egy szebb magyar jövendőben, amelynek el kell jönnie! Ne felejtsétek, hogy a jövő mégis csak a tiétek! Úgy készüljetek fel választott hivatástokra, hogy ezt a szebb magyar jövendőt alapos
