A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1929-1930 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1930. évi október hó 18-án megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
20 és határozott jóakarattal állottak mellénk ebben az ügyben, hogy aspirációink jogosságához most már semmi kétség sem férhet és a küzdelmet feladni éppen ezért nem szabad Ha egykori három hírneves tanárunk, akiknek szobrait ma fel fogjuk avatni, letekintene ránk az örök magasságból, aligha értené meg, hogy azok a vágyaink, amelyek még az ő tanárságuk idején kaptak szárnyat, miért is nem tudtak mindmáig célhoz érni! Tény, hogy az egyetemi rang megszerzésére irányuló előterjesztéseink elutasításban nem részesültek. Ez természetes is, hiszen nem is volt az elutasításra semminemű alap. De minthogy minden élő és alkotó szervezet élni, sőt fejlődni akar, a kérdés állandó halogatásának természetes következménye az lett, hogy ez az élő szervezet a fejlődésnek új módjait és lehetőségeit kívánja keresni. Hivatali elődöm két évvel ezelőtt mondott megnyitóbeszédében már nyíltan bejelentette, hogy főiskolánk „új fejlődési lehetőség előtt áll . . . s ez belejátszanék Sopron gazdasági fellendülésébe is". Ez az új fejlődési lehetőség, amelynek terve ilyenformán évek óta érlelődik, főiskolánknak más egyetemhez való csatlakozásában nyilatkoznék meg, ami természetszerűleg magával hozná az egyetemi státusra és az egyetemi rangra vonatkozó kívánságaink automatikus megvalósulását. Ha cserébe ezért feladnék közel 170 éves önállóságunkat és függetlenségünket, úgy bizonyára nyilvánvaló lenne, hogy ennek egyesegyedül az egyetemi rangért folytatott emberöltőnyi küzdelmünknek teljes meddősége az oka. Az egyetemi csatlakozás tervének legfőbb feltétele az egyetemi karokénál nagyobbmértékü különállásunk, főiskolánk tekintélyes múltjának kellő megbecsülése, valamint Sopronban maradásunk biztosítása. Sopronnak, mint elsősorban iskolavárosnak sem kívánhatok erről a helyről jobbat, mint hogy egyetemmé alakulásunk a soproni népszavazás 10 éves évfordulójának emlékére nemzeti ajándék gyanánt váljék valóra. Főhatóságaink főiskolánk iránti nagy szeretetüknek az idők folyamán annyi kétségbevonhatatlan, sőt fényes bizonyítékát adták, hogy újabb törekvéseinktől bizonyára csak abban az esetben vonnák meg támogatásukat, ha főiskolánk jogos
