A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1927-1928 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnökí főiskola 1928. évi október hó 7.-én megtartott tanévmegnyitó közgyűlése
10 Hasonlóképen változatlanéi fennáll egy másik sérelmünk is, mellyel most egy éve szintén kimeritően foglalkoztam. Főiskolánk új szervezeti és ügyviteli, valamint tanulmányrendi szabályzatát 5, illetőleg 3 év előtt terjesztettük fel jóváhagyás végett felettes hatóságainkhoz, a pénzügyminisztériumhoz és a földmívelésügyi minisztériumhoz. Elintézve azonban ezek a felterjesztéseink mindezideig nincsenek. Elintézésük akadálya : azok a meggondolások, amelyek a döntésre hivatott kormányzati tényezők körében a doktori és a magántanári habilitáció jogának megadásával szemben merültek fel. Az elmúlt tanévben megmozdultak azok a társadalmi szervezetek, amelyek főiskolánk érdekeit a szivükön viselik és amelyek főiskolánk jelentőségét s színvonalunk kellő kifeje- zésrejuttatásának fontosságát értékelni tudják. A Budapesti Mérnöki Kamara, a Felsőoktatásügyi Egyesület, a Magyar Mérnökök és Építészek Nemzeti Szövetsége, a Magyar Országos Bányászati és Kohászati Egyesület, az Országos Erdészeti Egyesület gyors egymásutánban tette meg felterjesztését felettes minisztériumainkhoz illetőleg részben még a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz is. Azonban eddigelé még ezeknek a tekintélyes testületeknek a közbelépése sem mutat látható eredményt. Csak azt az egyet tudtuk meg, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium a Pénzügyminisztériumhoz intézett többrendbeli átiratában pártolta a mi ügyünket. De azért a kérdés jelenlegi állását még mindig a bizonytalanság homálya fedi. Nem mulaszthatjuk el, hogy erről a helyről is rá ne mutassunk ennek a hosszú késedelemnek a káros és elkedvetlenítő hatására és ne kérjük felettes hatóságainkat, hogy ebben az évek óta húzódó ügyben az annyira várt döntést meghozzák! Köszönetét kell mondanunk ezen a helyen Temesváry Imre országgyűlési képviselőnek, aki a képviselőház május hó 15.-én tartott ülésén világos érveléssel mutatott rá annak szükségére, hogy főiskolánknak a doktori és magántanári képesítés joga — a külföld előtt fenntartandó kultúrális színvonalunk sőt bizonyos viszonylatokban kultúrális fölényünk megóvása érdekében — nekünk is megadassék. Hogy a képviselő úrnak ez a felszólalása sem hozott látható eredményt, azon annál-inkább kell csodálkoznunk, mert hiszen a felszólalás idézi a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak azt az átiratát is, amelyben „arra kérte a pénzügyminiszter urat, hogy tegyen meg minden lehetőt, hogy ennek az intézetnek is megadassék a doktorátus, valamint a magántanári képesítés joga“. Ha tehát a magyar kultúra legfőbb őre, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ilyen kéréssel fordul a főiskola felettes hatóságához, s ezt maga a pénzügyi tárca előadója hozza nyilvánosságra, akkor valóban a rejtély benyomását teszi, hogy ez a régóta vajúdó ügy mégsem tud dűlőre jútni.
