A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1926-1927 (B-l/1967)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1927. évi szeptember hó 25.-én megtartott tanévmegnyító közgyűlése
7 A számítás egyébként arra enged következtetni, hogy a hallgatóság jelenlegi állománya, mely még a tavalyinál is kisebb, a létszámhullámzás mélypontjának felel meg. A bánya- és kohóművek, valamint a hazai erdőgazdaság mérnökszükségletéből kiindulva arra lehet következtetni, hogy a további apadás idővel nem maradhatna hátrányos reakció nélkül. Ha a hallgatóság számának csökkenése tovább tartana, néhány éven belül hiánynak kellene beállania. Ez a megcsappanás egyébként nem újság a főiskola történetében: a millénium körüli néhány éves időszakaszban is kétszázon alul maradt a hallgatók száma, s például 1892-től 1895-ig összesen csak 168-an vétettek fel a főiskola kötelékébe. Igaz, hogy akkoriban a tanfolyam csak 3 évig tartott, de viszont nem Csonka-, hanem Nagymagyarországról volt szó. Az az egy bizonyos, hogy a létszámot korlátozó rendelkezések nálunk ma már feleslegessé váltak s mint tárgytalanok, megszüntetendők volnának. A folyó tanévre a főiskola tanácsa a bányamérnöki osztály dékánjává dr. Vendl Miklós r. tanárt, a vaskohómérnöki és a fémkohómérnöki osztályok közös dékánjává Solt Béla r. tanárt, az erdőmérnöki osztály dékánjává pedig Kelle Artúr r. tanárt választotta meg. A tanári és tanársegédi személyzet létszáma egyébként a régi keretek közt maradt. Fontosabb változást jelentett Szoboszlay Kornél és dr. Hornoch Antal tanárok belépése a főiskola kötelékébe, kik a nyugalomba vonult Réz Géza és Szentistványi Gyula tanárok helyét foglalták el a bányaműveléstani illetőleg a bánya- méréstani tanszéken. A nyugalombavonult kartársak érdemeiről múlt évi évkönyvünk emlékezik meg, ezúttal tehát csak utódaik kollégiális üdvözlésére szorítkozom, dús sikereket és áldásos eredményeket kívánva nekik tanári működésükhöz! Be kell itt még számolnom az erdőmérnöki osztály legidősebb tagjának, Krippel Móric főiskolai tanárnak a tanév végén történt nyugalombavonulásáról. Krippel 1890-ben kitűnő eredménnyel végezte főiskolai tanulmányait, majd katonai és rövid beszterczebányai kincstári szolgálata után a gyergyószentmiklósi járási erdőgondnokság élére került, ahol 1908-ig szolgált. Ezzel a mintaszerű, invenciókban gazdag üzemi szereplésével, irodalmi tevékenységével és a mérnöki műszerészet terén felmutatott újításaival alapozta meg közismert jó hírnevét, mely számára 1908-ban az erdőhasználattani tanszék elnyerését biztosította.
