A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1926-1927 (B-l/1967)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1927. évi szeptember hó 25.-én megtartott tanévmegnyító közgyűlése
35 Lapokban és az Erdészeti Lapokban helyezett el. Az előbbieknek több mint egy évtizeden át szerkesztője is volt. De önálló munkái is voltak. Schenek Istvánnal írta 1885-ben „Az elektromos akkumulátorokról“ szóló, s a tudományos akadémia Marczibányi díjával jutalmazott munkáját. Herrmann Emillel pedig 1894-ben „A több pengével fűrészelő gépek munkabírása“ című tanulmányát. A hetvenes években, amikor Selmeczbányán még nem volt gázvilágítás, Schenekkel világítógázfejlesztő készüléket szerkesztett, mellyel a laboratóriumok gázzal való ellátását sikeresen oldották meg. Ezt a szerkezetet azután nemcsak Magyarországon használták szélesebb körökben, hanem a külföld is átvette. De legnagyobb találmánya, melyet szintén fáradhatatlan munkatársával, Schenek Istvánnal szerkesztettek, a Farbaky—Schenek- féle villamos akkumolátor volt, mellyel Farbaky belépett a világszerte ismert feltalálók sorába. Ezeket az akkumulátorokat, melyek Európa összes államaiban és az Amerikai Egyesült Államokban is szabadalmazva voltak, minden kulturállamban használták, mint korszakos találmányt. A neves tudóst az 1885. évi országos kiállítás jurytagnak s a gépészeti csoport elnökének kérte fel. Az Orsz. Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek több ízben volt elnöke s ma is tiszteletbeli elnöke. 1900-ban, amikor a párisi világ- kiállítással kapcsolatban az internacíonális kongresszusok egész sorát tartották meg Párisban, Farbakyt érte az az igen nagy kitüntetés, hogy a bányászati világkongresszus elnökéül őt választották meg. Ennek a nehéz feladatának is kitünően felelt meg. Mint országgyűlési képviselő, tevékeny tagja volt a parlamentnek s bányászati és pénzverési kérdésekben többször nyilvánosan is felszólalt. Emellett, mint az ország gazdasági életének munkás tagja több nagyobb vállalat vezetésében és irányításában is tevékeny részt vett. Farbaky István neve főiskolánk történetébe maradandó aranybetűkkel van bevésve. Önmagunkat becsüljük meg, amikor tanácstermünk arcképsorozatában őt az első helyek egyikére tesszük, s ezzel az alkalommal tisztelettel hajtjuk meg előtte a nagyrabecsülés zászlaját. Keressük őt fel gondolatban az ő selmeczi magányában, ahol mint almamáterünk múltjának visszamaradt tanúja éli babérral és bánattal átszövött életének csendes alkonyát. Aranyozzák be az ő estéjét a kollégiális szeretet meleg sugarai, melyeket innen 3*
