A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1926-1927 (B-l/1967)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola 1927. évi szeptember hó 25.-én megtartott tanévmegnyító közgyűlése
30 Ma a viszontlátás örömének egy kedves sugara ragyogja be lelkünket. íme utánunk jöttek az elárvult falak közül azok, akiknek emlékével főiskolánk és a bányászat múltja olyan szorosan össze van forrva. Ismét magunk közt láthatjuk ezeket a tiszteletreméltó arcokat, amelyeket selmeci otthonunkban annyira megszoktunk. És ezek az arcok beszélnek hozzánk. Mindnyájan értjük a néma szavakat, melyek az ércajkakon keresztül lelkűnkbe hatolnak! És mi is lelkűnkből válaszolunk nekik, néma ígérettel, csendes fogadással! A főiskolának igaz, meleg ünnepe van ma! Régi nagyjaink szép kísérettel jöttek hozzánk. Azok vezették őket ide vissza, akiknek épen úgy fájt a távollétük, mint nekünk magunknak. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületnek ez a nemes, baráti ténye külön lapon lesz feljegyezve a főiskola történetében. Ami a lehetetlenséggel látszott határosnak, ők megkísérelték és mozgalmukat a fenkölt szándékhoz méltó siker koronázta. A kollégiálís tisztelet meleg őszintesége még a cseh mentalitás ridegségét is megenyhítette s az illetékes hivatalos szerveket eddig nem tapasztalt előzékenységre bírta. Köszönet nekik is ezért a megértésért! A Selmecbányáról áthozott mellszobrokat az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesülettől a főiskola tanácsának legmélyebb hálája és köszöneté kíséretében ezennel átveszem. Adja Isten, hogy sohase válljunk meg többé tőlük!
