A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)
A m. kir. bányámérnoki és erdőmérnöki főiskola 1926/27. tanévet megnyitó közgyűlése
26 A 14.5 milliárd összeg nem a felsőoktatási intézmények laboratóriumainak vagy kutató intézeteinek normális, de hiányzó szükségleteit célozta megadni — hiszen ezeknek rendszeres felszerelése főiskolánknál is a felettünk álló kormányhatóság feladata és kötelessége a rendes költségvetésbeli hitel dotációkkal, — hanem a tudományos kutatás igényeinek már megfelelően kiépített egyetemi és főiskolai laboratóriumok és kísérleti telepek bevonásával és ezek felhasználásával lehetővé tenni a bejelentett új kutatások elvégzését. Felettes hatóságaink megértő figyelmét fentiek alapján fokozott mértékben felhívjuk erre a legújabb és tőlünk független, de egyúttal legilletékesebb fórum megállapítására, amely mélyen kiható fontosságot nyert avval, hogy a várakozás utolsó időpontjához jutottunk, mert ha továbbra is lemaradunk, amikor országos keretekben índúlt meg az exakt tudományszakok fejlődése, akkor ennek súlyos következményei nemcsak főiskolai viszonylatban, de messze kihatással mérnöki szakjainknál odakint a gazdasági életben is elmaradhatatlanul és érzékenyen fognak jelentkezni. Nem szándékunk evvel kapcsolatosan újból azokkal a fennálló nagy különbségekkel foglalkozni, amelyek a kultusztárca alá tartozó egyetemek és műegyetem, valamint a mi intézetünk hitel- viszonyaiban fennállanak, hiszen az 1924/25. évi beszámolónkban részletesen kifejtettük azokat a horribilis eltéréseket, melyek a rendes és átmeneti hitelösszegekben jelentkeznek és amely viszonylat a múlt évben is változatlan maradt és amelyre a legjellemzőbb az, hogy főiskolánk, szemben a menekült egyetemek több milliárdos dotációjával, menekülése óta mindmáig egy fillér beruházási hitelben sem részesedett. Szerves összefüggésben főiskolánk fokozatos kiépítésének financiális kérdésével állanak a doktorátus és magántanári intézmény megvalósításának és életbeléptetésének kérdése, valamint tanári karunk és segédtanszemélyzetünk státusügyei. A doktorátus és magántanári intézmény ügye lassú lépésben, de legalább valamit előre haladt. Reméljük és bizton számítunk e tekintetben a műegyetem hathatós támogatására annál is inkább, mert az ő részükről mindenkor csak megértő kartársi jóindulatot és ügyeinkkel való együttérzést tapasztaltunk.