A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1925-1926 (S-160/1982)
A m. kir. bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola múltja és jelene
19 faanyag nélkül még a legprimitívebb állam sem teremtheti meg gazdasági létfeltételeit; és mégis erdőterületünknek csupán elenyésző 14.3%-át hagyták Szent István koronájának: impériuma alatt. Közgazdasági feladataink szakjainkra eső részéből a főiskola máris nevezetes kutatásokat végzett: laboratóriumainkban a szén cseppfolyósítása; a recski rézércekből kihozandó aranytartalom problémája; a szénelőkészítés gazdaságosabbá tétele; a talaj biológiai vizsgálata; a szikfásítás biokémiai kérdése stb. képezi a szorgalmas és részben az eredményeket már irodalmilag is publikált munkálkodás tárgyát. — A vezető gondolat elsősorban természetesen a nemzeti szükségletek fedezésére, nevezetesen bányászatunk, kohászatunk és a vele kapcsolatos vas- és fémipari kísérletek útján elméletileg megalapozandó fejlesztésére és erdészeti vonatkozásban különösen a szikes talajú Nagy-Alföld az 1923: XIX. t,-cikkel szabályozott befásításának kivitelére törekszik; — ám a nemzet vitális érdekeinek jegyében folyó lázas tevékenység kétségkívül egyúttal az intemacionális tudomány egyetemes szellemi tőkéjét is gyarapítja. A reális élet számára nevelt hallgatóságunk az új csapások kiépítésére van hivatva; száma megcsökkent, bár meg kell jegyezni, hogy széles keretekben mozgó technikai képzettségénél fogva nemcsak a szoros értelemben vett szakpályákon, hanem a műszaki foglalkozások egyéb terén is megállja helyét; számosán nyertek eddig és nyernek folytatólag alkalmazást a geológiai, a vasútépítési és vasúti más szolgálat, az építészet különböző ágai, a gépészet körében, az általános magánmémöki irodákban stb. — itthon és a külföldön egyaránt. — Míg a békeidőben 600—700 rendes hallgatója volt intézetünknek, addig az 1924—1925. tanévre csak 218 (46.8% bányász, 11% vaskohász, 2.7% fémkohász, 39.5% erdész) iratkozott be, amit Csonka-Magyarország normális szükségletét és a túltermelés megelőzését szemelőtt tartó „numerus clausus" behozatala idézett elő. A felsőoktatás rendszere és szervezete a XX. században az egész művelt világon napirenden tartott eszmecserék középpontjában áll és ismételt megreformálásnak vettetett alá; —hasonló mozgalmak jellemzik főiskolánk legutóbbi évtizedét s főleg a trianoni akta aláírása után következő esztendőket. A vajúdás eredményekép lépett életbe 1923-ban az új tanterv, mely az intenzívebb művelés okából a speciá4. „A hallgatólag tzá- ma és a numerus clausus behozatala". 5. „Az 1923. évi reform ; tanszékek izapor.táia; a szigorlati rendtzerbe- hozatala; a doktorátus
