A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)

Schelle Róbert emlékezete: Tomasovszky Lajos főiskolai rendes tanár

^chelle Róbert emlékezete.

{/'hbUldL(2j<n -ioAA^t- k ■ ЮллазА, ■

A 150 éves dicsig mu^a tekintő főiskolánk szomorú sorsra jutott. Ősi fészkéből kiüldözték, mindenéből kifosztották, végül is menekülni volt kénytelen. S hogy szomorú sorsunk teljes legyen, a kérlelhetetlen halál is állandó tanyát vert nálunk ezidő óta, egyik erősségünket a másik után veszítjük el, egyik pillérünk a másik után dől romokba. Legutóbb is Schelle Róbertét, a chemia tudós professorát szólította el sorainkból a halál.

De kétségbeesnünk nem szabad, mert a főiskola legdrágább, elnemvehető kincsei közé sorolhatjuk nagy embereinket, azok nevei, munkáik sikere, dicsősége, működésűk emléke adja az újabb nemzedéknek az önbizodalmat, a jövő reményét. Azért, ha elfog minket a kétség munkánk sikere iránt, hozzád is fordulunk Schelle Róbert, aki oly szépet, nagyot alkottál, élted, munkád keltsen bennünk jövőnk iránt erős hitet, taníts meg szilárdan remélni, buzdíts bányászt jellemző testvéri szeretetre, példád ragyogjon előttünk, hogy a kitartó munka meghozza a kívánt sikert. л,

» • i

*

Azt mondják, hogy nekünk újból kell teremteni mindent, pótolni az elveszitetteket. Én azonban azt hiszem, hogy csupán az anyagiak pótlása a mi súlyos kötelességünk, szellemiekben nagyjaink dicső példája előttünk ragyog, csak a múlt emlékeihez kell fordulnunk, s szeretettel tovább építenünk az ő nyomdokaikon, mert Főiskolánk nagynevű tanárai alapozták meg és gyarapították az egyes szakoknak s a magyar bányászatnak a tudományát.

* *

*

Schelle Róbert életét és működését a B. és K. Lapokban ékes szavakkal méltatta Schréder, e szerény sorokban őt mint tanárt óhajtom emlékezetbe idézni.