A Magyar Királyi Bányamérnöki és Erdőmérnöki Főiskola évkönyve, 1924-1925 (S-160/1982)
Herrmann Emil emlékezete: Kövesi Antal, főiskolai rendes tanár
5t ságára vonalkozó eredményei általánosan ismertek és Farbaky István ny. akadémiai igazgató és tanárral együtt kiadott és a keretfürészek munkaszükségletére vonatkozó tanulmánya és kísérleti eredményei szintén — messze külföldön is — élénk visszhangra találtak. Egész élete a komoly, fárasztó munka jegyében folyt le, a közéleti és társadalmi szereplést a lehetőség szerint elkerülte és elhárította magától. A nagy összeomlás után, mint nyugdíjas Selmecbányán maradt néhány agg társával együtt és azóta is állandóan számit- gatott hőelméleli problémákon és könnybelábadt szemekkel róta egymás mellé a tudomány varázslalos betűit. Herrmann Emilnek a lehetetlent és megoldhatatlanl nem ismerő tudásánál csak végtelen szerénysége és később, élete alkonyán lelki szenvedései és honfiúi bánata volt nagyobb. Minden gondolatával, cselekedetével, munkájával, szivének minden dobbanásával a magyar nemzeti eszmét szolgálta, ezért is földi maradványára terítsük a gyászfátyolos nemzeti trikolort. Egekbe szárnyalt nemes lelke fájdalmasan pillant vissza szeretett tanítványaira, hű karlársaira, lelkes barátaira és arra a sok megpróbáltatáson átment dicsőséges intézményre, melynek О 33 éven át egyik legértékesebb, törhetlen munkabírású, láng- lelkü apostola és kiváló tanára volt. Elvesztése szélesebb körökben hagyott fájó, nehezen gyógyuló sebeket és egyúttal pótolhatatlan űrt is maga után. Nem sok olyan hatalmas,1 teherbíró pillére volt az Alma Mater palotájának, mint a jó öreg Herrmann bácsi — ahogy tisztelői általánosan nevezték, — akinek derűs kedélye és nagyszerű humora, méltóságteljes egyénisége és fen- költ lénye után immár hiába sóvárgunk. Már 1918 óta, amikor forrón szeretett egyetlen Melánie leánya meghalt, gyógyíthatatlan sebével és fájdalmával a sírba vágyott, s pontosan 45 évvel hitvesének halála után tért az örök élet birodalmába, hogy szeretteivel találkozzék. Amig Platon megrótta egyik barátját, aki a geometriai tudományok alapján gépeket szerkesztett és kézmüvesmester- séget csinált az intellektuális erőből és amig Plutarchos szerint a filozófushoz nem méltó a mechanikai ismeret, addig Hermann Emil már olyan időben volt szerencsés művelhetni a szaktudományt, amikor már világszerte megbecsülték a mérnök munkáját, felismerték az általa és kortársai által magas színvonalra emelt
