Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1983

1983. június 23. egyetemi tanácsülés - Az agrárfelsőokatatás távlati fejlesztésének fő irányai és feladatai

- 8 -3./ AZ OKTATÁS FEJLESZTÉSÉNEK SZEMÉLYI ÉS TÁRGYI FELTÉTELEI A. Szenrél}á_feltételek

Az oktatás tartalmának minőségi változtatásában leggyorsabban a személyi állomány fejlesztésével lehetne eredményt elérni. Intézményeink oktatógárdájának kar struktúráját a 3. melléklet a/ ábráján mutatjuk be.

Az adatok egyértelműen az egyetemi oktatói kar elöregedését mutatják, ezért elsősorban az egyetemek személyi állományának fiatalítását kell célul tűzni.

Az oktatói állomány szakmai összetétele néhány intézményünkben nem kedvező, a belső utánpótlásra törekvés nem segiti elő fejlesztési céljaink elérését. Az utánpótlást, a megújulást neheziti az, hogy a bérgazdálkodásban az agrárterületen különösen éles az ellentét a termelés és a felsőoktatás között. Ez, és a szakmai szempontokat nem kellően mérlegelő káderfejlesztés az oktatók kiválasztásában bizonyos esetekben negativ szelekciót eredményezett és az oktatói struktúra kedvezőtlen alakulásához vezetett /3. melléklet b/ ábra/.

Mindezek mellett a tudományos fokozattal rendelkezők száma és aránya továbbra is kedvező. Az agrárfelsőoktatási intézményekben folyó személyzeti munka k.orszerüsitésére 1983-ban irányelveket dolgoztunk ki a Személyzeti Főosztállyal együttműködve, a korszerüsitési elveket a Vezetői Értekezlet március 8-i ülésen tárcaálláspontként elfogadta.

Az irányelvekből itt csak a főbb kérdéseket emeljük ki.

a./ Az egyetemi és főiskolai oktatókkal szembeni követelmények.

Szükségesnek látszik 1983. szeptember végéig a követelményrendszert korszerűsíteni az alábbi szempontok szerint:- a központilag egységes és munkakörönként korszerűsített - tartalmilag a kutatásban dolgozókra vonatkozó korszerüsités alatt álló követelményrendszerhez közelitett - az egyes tudományterületek sajátszerűségeit felölelő követelményeket kell kialakítani. Az ezekre alapozott intézmény-tipusok szerinti specifikumokat az egyes intézmények által kidolgozott követelmények adnák meg, melyet maguk az egyetemek és főiskolák hagynának jóvá, amely kellő eszköz lehetne a megfelelő "egységes" követelmény érvényre juttatására;