Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1980
1980. szeptember 8. ünnepélyes tanévnyitó nyilvános egyetemi tanácsülés - 3. Váncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter ünnepi beszéde
1- 10 -Yáncsa Jenő mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter: A meghívott vendégek, a megyei, városi* párt- és tanácsi vezetés nevében szeretettel köszöntőm Önöket. A mai ünnep .lyes nyilvános egyetemi tanácsülés nemcsak egy emlékezetes ünnepi esemény, hanem kitűnő alkalom, hogy az erdő- és faipar fejlesztésén működő tudósok, kutatók, diákok, élenjáró szakemberek találkozzanak, véleményt cseréljenek, ágazataink fejlesztéséről tapasztalatokat szerezzenek. Különösen fontos ez számunkra az Erdészeti és Faipari Egyetemen, mely egyetemhez, Alma Materhez, az átlagosnál jobban kötődnek az itt korábban végzett szakemberek, akik az ország bármely területén, bármely üzemnél, intézménynél, vállalatnál dolgoznak, szivesen és folyamatosan járnak vissza az intézményhez. Ezt a kiváló alkalmat szeretném megragadni, amikor a közelmúlt és a jövő szakemberei jelen vannak az erdő- és fagazdaság ágazatából.gázért is szerencsés alkalom ez, mivel az 1980-as esztendőben az V. Ötéves tervet fejezzük be és kezdődik az 1981-es esztendőben a VI. Ötéves terv, amely a mi ágazatunkra is hatalmas feladatokat ró. Azért is szerencsésnek tartom ezt a találkozást, mert meggyőződésünk, hogy az erdő- és fagazdaság reneszánsza kezdődött meg az elmúlt 1-2 esztendőben és folytatódik a jövőben. Uj követelmények elé állitott bennünket az élet és másként kell gazdálkodnunk azokkal a javakkal, anyagi eszközökkel, amelyek rendelkezésre állanak. Kormányzatunk is másképp értékeli az erdő- és fagazdasági ágazatot, mint néhány évvel ezelőtt. Az uj követelményekről szeretnék szólni néhány gondolatot: a leendő szakemberek egyetértenek ezekkel a törekvésekkel. A világban és országunkban az energiaválság az erdőgazdálkodást is sújtja. Az erdő- és favagyonban átlagosan szegényebbek vagyunk, mint Európa többi országai, de Európa is jelentős behozatalra szorul. Ebben az esztendőben 60 millió m3 fahiányban szenvedtek, de a tengerentúlra is jellemző a favagyon hiánya. Japán 90 millió nf faanyag behozatalra szorul. A magyar népgazdaság 3,5 millió m3 gömbfa egységre kifejezhető fahiánnyal küszködik és behozatalra szorulunk. Az idén 13 milliárd forint értékű fát importálunk, s számok mutatják, hogy a magyar népgazdaság jelentős gonddal^küzd a faanyag biztosítása terén. A beszerzési lehetőségek szűkülnek, az egész világon fahiány van. Drágul a fabeszerzés, egyre drágább és egyre nehezebb beszerezni. Ma már az európai terület fahiánnyal küszködik. Az az állapot, ami az ipari fa területén van /50 %-át importból szerezzük be/ ma már hosszú távon sem tartható. Kialakultak a fafeldolgozó kapacitások, létrehoztunk egy korszerű faipart, amelynek termelnie kell. Uj utakat kell keresni, mindenekelőtt az ágazatok fejlesztésében, a faanyag hasznosításában. Ezek az uj utak a következők: korszerű alapokra kell helyezni a nyersanyag termelést és hasznosítást. Ezek alatt értem a minőségi követelményeket, melyeket a versenyképesség, a m
