Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1980
1980. június 13. rendkívüli egyetemi tanácsülés - 1. A Magyar Felsőoktatás helyzete és fejlődésének irányai
- 5 -IV. A munka melletti képzésnek nagyobb rangot kellene biztosítani. Ne azok kerüljenek az esi és levelező tagozatokra, akik a nappali képzésre előmenetelük miatt nem nyerhettek felvételt, hanem akiknek előmenetele azt abban az időben is lehetővé tette volna, de objektiv akadályok miatt nem vállalkozhattak tanulásra. E képzési forma társadalompolitikai kérdés, melyet azokon a szakokon, ahol ez lehetséges és szükséges továbbra is fenti kell tartani. Az oktatás színvonala nem lehet alacsonyabb a követelményekkel együtt, mint az a nappali tagozaton előírásszerű, hiszen a diplomában nincs eltérés. V. A továbbképzéssel egyetértve annak feltétel rendszerét biztosítani kell, de a gyakorlati időt elő kell Írni, és az ismétlés idejét is. A szakmérnöki diplomát szerzettek munkakörét pontosan meg kell határozni. A főhatóságok Írják elő, hogy az egyes munkakörök betöltéséhez milyen szak mérnöki képzettség szükséges. Az egyetemi doktori cimek elnyeréséhez magasabb szintű tudást, folyamatos önképzést és a tudomány művelését egyértelműen meg kell követelni. VI. A kutatómunka területén érvényt kell szeretni a tudománypolitikai irányelvekben lefektetett azon előírásoknak, amely szerint az egyetemek az oktatással párhuzamosan váljanak tudományos központokká. A tudományos és kutatómunkában jártas szakemberek nagy része egyenlőre a felsőoktatási intézményekben dolgozik. Ezek szellemi kapacitásának kihasználása az alapkutatás mellett a gyakorlati kutatásban való részvételt is megkívánja. E területen nem lehet különbséget tenni az egyes tárcákhoz tartozó felsőoktatási intézmények dolgozóinak lehetőségei között. Kis országban élünk, az azonos területen és szinten dolgozók megítélése nem lehet eltérő. Az sem egészséges,,hogy az intézmények vezetői apparátusában dolgozókat a MÉM területén kizárják a gyakorlati kutatások lehetőségeiből.^ Ez hátrány az intézményre, az intézmény kollektívájára és nem utolsósorban az egyénre. Az is természetes, hogy ez a korábbi elképzelés egyes intézményekre vonatkoztatva talán megállja a helyét, de a műszaki jellegű intézményeknél ez nem indokolható.
