Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1978
1978. április 7. egyetemi tanácsülés - 1. Személyzeti kérdések, professzori álláshelyek betöltése
16 Dr. Szalóczy Bálint főosztályvezető: Erre az a válaszom, hogy már, amikor egy évvel ezelőtt a felülvizsgálat lezárult, akkor azzal zárult le, hogy amikor a rektor megbizatása lejár és előtérbe kerül ez a kérdés, nem szabad csak a belső lehetőség mellett maradni, hanem a külső lehetőségeket is figyelembe kell venni, tehát azt is, hogy kivülről kerüljön ide rektor. Ebből következik a válaszom lényege, hogy ez a pályázat teremti meg a lehetőségét annak, hogy a külső körből is kerülhessen ide rekí Dr. Csesznák Elemér egyetemi docens: Nem ismerem, mint ahogy legtöbbünk nem ismeri Kecskés Sándor elvtársat és az önéletrajza, tudományos szakmai tevékenysége tényleg olyan, hogy személye? ellen kifogás nem igen merülhet fel. Nyilvánvaló jószándékkal pályázta meg, és vállalta ezt a rendkivül nehéz feladatot. Azonban aki kinn jár a gyakorlatban, az Erdőgazdaságokban, a gazdaságoknál, az tudja, mert ez a hir eljutott, hogy egyetemünket, az egész kollektíváját, kivétel nélkül rendkivül negativan Ítélik meg, de ez a tetőpontjára hág akkor, amikor bebizonyosodik, hogy olyan testület vagyunk, amely képtelen önmagát vezetni, amely képtelen megmutatni, hogy igen is belső erejéből felül tud kerekedni az itt jelengkező bajokon. Elvtársak, mi élünk itt, mi ismerjük bajainkat. Tudjuk, hogy ezek nem kicsinyek. Azonban az a véleményünk, hogy ezekért a bajokért nemcsak mi vagyunk felelősek. Sem a mi vezetőségünk, sem az elmúlt, sem a jelenlegi Pártvezetőség nem javasolta azt a vezetést, amelynek vezetője Cziráki elvtárs volt, aki végül is úgymond együttérezve vele, ráment erre a vezetésre. Ennek az ódiumát közösen kell vállalnunk, és félő az, hogy ilyen javaslat esetén egy ember, aki csupán tanácsadásokra, tanácsadó véleményre lesz jó ideig hagyatkozva, ki tudja-e egyetemünket vezetni abból a nehéz helyzetből, amelybe vagyunk. Egyetemünk kollektívájának megyőződése, hogy belső erőből megoldható. Neveket mondva Gál elvtárs, Béldi elvtárs, Szendrey elvtárs, Somkuti elvtárs, Káldy elvtárs, véleményünk szerint minden tekintetben alkalmas, hogy ezt az egyetemet kivezesse a bajok közül. Konszolidálni kell a helyzetet, ebben mi kérünk segítséget, és azt hiszem, ha belső megoldás nem megfelelő, akkor nyúljunk külső emberhez, de szakemberhez és könnyebb egy embert meggyőzni arról, hogy több üresedésben lévő tanszékünkre pályázzon, mint egy ilyen testületet, akiktől nehéz megkívánni még a fegyelem betartása mellett is, ha komolyan gondolkodik, ha jövő és a jövője iránt felelősséget érez, hogy állást foglaljon anélkül, hogy elitélnék a szakma egész területén, anélkül, hogy a vezetésnek a koncepcióit részletesen ismerné. Legyen lehetősége egy ilyen 170 éves egyetemnek arra, hogy a sorsát eldöntse, hivatkozhassak arra, hogy Dimény Imre miniszter elvtársat nem fogadta Dögöllő, pedig miniszter volt, letették, letudták tenni, s ahogy a hallgatóság véleményét ismerjük, beláthatatlan következményei lehetnek az ilyen intézkedésnek. Mi élünk itt, mi ismerjük bajainkat és mi felül tudunk ezen kerekedni. Dr. Káldy József mb. rektor: Kéri a további hozzászólást. ah a
