Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1973-1974
1973. február 22. egyetemi tanácsülés - Javaslat az Erdészeti és Faipari Egyetemen folyó gyakorlati oktatás fejlesztésére
- 3 -3. / Javasoljuk a Főhatóságnak, hogy a Tanulmányi Erdőgazdaságban egy oktató-fejlesztő főmérnöki álláshelyet hozzon létre és azt a Tanulmányi ErdŐgazd.Bizottság javaslatára egy megfelelő erdomérnökkel töltse be. 4. / Létre kell hozni az Egyetemen egy Fagazdasági ökonómiai Intézetet. Az Intézetnek két csoportja lenne, éspedig Vállalat Gazdái» kcdási csoport, valamint Közgazdasági csoport. Intézet oktatói -legalábbis részben- legyenek egyben a Tanulmányi Erdőgazdaság vezető beosztású dolgozói is. 5. / Bzen szervezeti változtatások nem biztosíthatják a gyakorlati képzés megfelelő szintre emelését és szinten tartását, akkor, ha nem sikerül megvalósítanunk azon beruházásokat, amelyeket felter* jesztésünkhöz mellékelünk. Ezen beruházások közül kiemelt font^sságúnak tartjuk a fűrészüzem rekonstrukcióját. A faipari mérnökképzés -ezen belül is elsősorban az üze. mérnökképzés- mind sürgetőbben igényli ezen korszerű tanműhely létesítését. A gazdaságossági szempontokat fi— gyelembevéve e tanműhely csak a fűrészüzem új területén, a fűrészüzeméhez kapcsoltan létesíthető. Már ez a tény is indokolja, hogy a fűrészüzem áttelepítését minél előbb valósítsuk meg, ' tekintet tel arra, hogy a tanműhelyt önnmagában nem tudjuk üzemeltetni. Az általunk szükségesnek Ítélt gépi valamint műszer- és épületberuházási igényeket e jelentésünk mellékletében foglaltuk össze. A fenti beruházások megvalósitásával biztosítható lesz, hogy az Erdőmérnöki Kar a külső gyakorlatoknak mintegy 60 %-át, a Faipari Mérnöki Kar pedig mintegy 30-40 %-át a Tanulmányi Erdőgazdaságban tartsa meg. 2. Külső gyakorlati oktatási bázisok. Már az előző pontban is hangsúlyoztuk, hogy az erdő- és fa - ipari mérnökképzés külső gyakorlatait nem tudjuk teljes egészében a Tanulmányi Erdőgazdaság területén megtartani. Nem teszi ezt lehetővé egyrészt az Erdogazdasag meglehetően egysíkúsága /mind termőhelyi, minfl fafaj összetételi, mind geográfiai tekintetben/, a kis dimenziók miatt a minden szempontból valóban nagyüzemi gazdálkodás nem teljes mértékű megvalósulása stb. Ezeken az objektiv tényeken semmiféle beruházással vagy szervezeti változással nem segíthetünk. Feltétlenül szükségünk van tehát külső gyakorlati oktatási bázis gazdaságokra. Sokoldalú megfontolás és tárgyalás alapján a magyar fagazdálkodás viszonyait horizontálisan és vertikumában is teljes értékűen tudjuk bemutatni, ha a Tanulmányi Erdőgazdaság mellett a balatonielvidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság, a Gemenci Állami Erdő- és Vadgazdaság, valamint a Hárosi■Falemezmüvek területén is létesítünk egy-egy külső oktatási bázist. Ezen oktatási bázisok létesítésével az Erdőmérnöki Kar a külső gyakorlatoknak mintegy 40-%-át, a Faipari Mérnöki Kar mintegy 60-70 %-at tudná e két külső oktatási bázis területén megszervezni. Elképzelésünk szerint -a jelnelcginél koncentráltabb tanterv összeállításával- lehetőség lenne arra, hogy egy vagy két Tanszék egy teljes évfolyammal egy-egy hétre levonulna ezen külső bázisokra és az elméleti valamint gyakorlati oktatást a helyszínen tartaná meg. A három Vállalat éves tervét még a tanév kezdete előtt megküldené'az Egyetemnek, hogy az órarend ennek függvényében legyen összeállítható. A Vállalatok” igazgatóival történő megállapodás értelmében az