Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1971-1972
1972. június 29. rendkívüli tanácsülés - Beszédek
- 13 -javaslatba, mivel nevezett eddigi munkássága és politikai magatartása alapján egyaránt alkalmas e munkakör ellátására. A Tanács felkéri az Egyetem rektorát, hogy fent nevezett dékáni megbízatására felügyeleti hatóságunkhoz az előterjesztést tegye meg. A Faipari Mérnöki Kar dékáni tisztségének hároméves időtartamra való betöltésére az Egyetemi Tanács a következő határozatot hozta: Határozat: Az Egyetemi Tanács a Szervezeti és Működési Szabályzat 21.§. /I/ bekezdés a./ pontjában foglaltak alapján, nyilt szavazással egyhangúlag a Faipari Mérnöki Kar dékáni tisztségének betöltésére dr. Rónai Ferenc tanszékvezető egyetemi docenst hozza javaslatba, mivel nevezett eddigi munkássága és politikai maga' tartása alapján egyaránt alkalmas és érdemes e munkakör ellátására . A Tanács felkéri az Egyetem rektorát, hogy fent nevezett dékáni megbízatására felügyeleti hatóságunkhoz az előterjesztést tegye meg. Dr. Gál János rektor bejelenti, hogy fentiek szerint az Egyetem uj vezetősége megalakult. A lelépő vezetőség és az Egyetemi Tanács nevében vázolja azokat a feladatokat, amelyek az Egyetem előtt állnak és amelyek megoldása már az uj vezetőségre vár. Mindenekelőtt az elkezdett és már harmadik éve folytatott oktatási reform továbbfejlesztést kell befejezni, mert az oktatás korszerüsitését a politikai, társadalmi, gazdasági szükségszerűség nagyon is követeli és napirendre tűzte. Kimunkáltuk a kétezerig várható fagazdasági fejlesztési terveket, prognózisokat és ezek olyan uj feladatokat jelölnek meg fagazdaságunk ellőtt, amelyre az oktatásnak már most, időben fel kell készülni, tulajdonképpen a képzési cél mind az erdészet, mind a faipar^ vonatkozásában módosul azért, mert nagyarányú uj erdőt elepitések, erdőfásitások lépnek be, tudott dolog az 500 ezer hektár elhatározott tárgyként kezelendő, hogy ezt a mezőgazdasági átadja erdőgazdasági hasznosításra, másrészt pedig az erdőknek mind olyan funkciói lépnek előtérbe, amelyet mi közjóléti funkcióknak nevezünk, harmadrészt pedig a vertikum szemlélet érvényesüléséből fakadóan nem elégséges az az ökonómiai ismeret amit mi jelenleg oktatunk. Tulajdonképpen ez a három olyan terület, amit az erdőmérnökképzésben a reform során érvényesítenünk kell. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg is már túlhaladott, túlterhelt hallgatóságot még újabb ilyen feladatokkal továbbterhelni nem lehet, nem szabad, ezért bizonyos mértékben, bizonyos területeken a szakmérnökképzéshez kell folyamodni és meg kell teremtenünk a háromlépcsős képzést az erdészet vonatkozásában is. Ez azt je
