Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1968-1971
1970. május 29. egyetemi tanácsülés - 1. Faipari üzemmérnöki szak létesítése és a szakképzés meghatározása
2 1. Tárgy: Faipari üzemmérnöki szak létesítése és a szakképzés meghatározása. Dr. Gál János tájékoztatásul elmondja, hogy a Faipari Mérnöki Kar Oktatási Bizottsága„majd a Kari Tanács is előterjesztést készített, amelyet a MÉM Szakoktatási Főosztályával egyetértésben és annak utján az-Egyetem vezetősége az Országos Oktatási Tanácshoz terjesztett be, előzetes elvi állásfoglalás céljából. Az Országos Oktatási Tanács elvileg hozzájárult a kétszintes faipari mérnökképzés megvalósításához. Feladatunk: meghatározni az uj tagozat képzési célját, szigorlati és államvizsga követelményeit, a képzéssel összefüggő arányokat, tartalmi előírásokat. Ezt az anyagot fogja felügyeleti hatóságunk a Kormány elé terjeszteni. Kéri a kiadott anyaggal kapcsolatos észrevételek megtételét. Megjegyzi, hogy az anyag nem tartalmazza a költségkihatásokat, mivel azt a Kormány nem kéri. Világos, hogy amenynyiben a szak bevezetése mellett döntenek, az érvényben lévő oktatási normák és egyéb költségvetési normatívák alapján fog a költségvetésünk alakulni. Ennek a kidolgozása megtörtént, de a felterjesztendő anyagnak nem képezi részét. Dr. Szabó Dénes formai és fogalmazási módosításokat javasol. Dr. Szappanos András faipari szakemberekkel történt konzultációra hivatkozással úgy véli, hogy túlsúlyban vannak az alapozó és alaptárgyak, olyannyira, hogy az üzemmérnöki képesítés megszerzése után szinte adva van, hogy szerezze meg az illető az okleveles képesítést is, hiszen alig valami kell hozzá. A Növénytant össze kellene vonni a Faanyagismerettannal és például a Sejttan tárgyalását el lehetne haggni. A Különböző faipari technológia cimü tárgy legyen fakultativ. Dr. Tihanyi Zoltán az üzemmérnöknek az okleveles mérnöki képesítés megszerzésére vonatkozó lehetőségek tisztázását kéri. Az oktatási reform törekvése, hogy az okleveles mérnökképzés heti óraszámát 30-32 órára, az utolsó szemeszterben pedig csak 20 óra legyen. Ennek alánján is ^fonáknak tartja, hogy az üzemmérnökképzés heti óraszáma 35 és fal éra átlag legyen. Dr. Tóth Sándor megemlíti, hogy az anyag többször megerősíti, hogy a képzés szintje a. tervezési szintet nem éri el. Ugvénákkor a későbbiekben tecmioyógiák tervezéséről beszél. Az előző értelmezésben szervezésről lehetne inkaoo szó. Sr. Magyar János az alapozó tárgyak fontosságát hangsúlyozza, ezzel is módot nyújtandó az üzemmérnöknek az okleveles szint későbbi elérésére. Dr. Cziráki József véleménye szerint az üzemmérnök ma a középkáder szerepét tölti be. Az üzemek igen nagy érdeklődést mutatnak ez iránt az oktatási forma iránt. Est a két formát nem lehet egymással összekapcsolni. Már eleve úgy kezdeni, hogy úgy képezzük az üzemmérnököt, hogy átképezhető legyen ok
