Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1962

1962.03.30. tanácsülés

T“ I Jelentés az aspirárisképzés és az egyetemi doktorképzés állásáról az Erdőmérnöki Főiskolán. A./ Egyetemi doktorképzés. Az Erdőmérnöki Főiskola a műszaki doktorképzés és ava­tás jogát először az 1931. évben kapta meg, ezzel egyben véglege­sen elismerték a főiskola egyetemi oktatási szinvonalát és jelle­gét. Ugyanekkor felruházták az egyetemi magántanári habilitálás jogával is. Az utána következő években több erdőmérnök élt ezzel a lehetőséggel, és szerezte meg az egyik vagy mindkét tudományos fokozatot /Bokor Rezső, Sörök Béla, Pallay Nándor, Magyar Pál, Kovács Ernő, Haracsi Lajos, Mihályi Zoltán, Botvay Károly, Győrfi János, Magyar János, Benkovics Károly, Ijjász Ervin/. A doktori fokozatot lényegében a mostani szabályoknak megfelelő feltételek alapján lehetett a főiskolán megszerezni. Az egyetemi magántanári cim elnyerése pedig doktori fokozathoz, több tudományos dolgozat és értekezés benyújtásához, a magántanári szigorlat letételéhez és eredményes nyilvános magántanári próbaelődáshoz volt kötve. Akadt néhány olyan erdőmérnök is, aki mái egyetemeken szerzett doktori képesitést /Fehér Dániel, Bokor Rezső, Magyar Pál, Haracsi Lajos/. Ez a történelmi előzmény mutatja, hogy a magyar erdő- mérnökök közt már 1945 előtt is voltak olyanok, akiket a tovább­képzés vágya fűtött annak ellenére, hogy egyik tudományos fokozat megszerzése sem járt semmiféle anyagi előnnyel, és az akkori kor­mányzat magát a továbbképzést sem dotálta. Két erdőmérnök /Kiss Ferenc és Kaán Károly/ - a magyar erdőgazdálkodás fejlesztése te­rén elért érdemei elismeréséül - elnyerte a tisztelebeli egyetemi doktori kitüntetést is. Szolgáljanak ezek megszívlelendő haladó hagyományként és követendő példaként a szocializmust épitő hazánk minden erdőmérnökgenerációjának.

Next

/
Oldalképek
Tartalom