Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1962

1962.01.26. tanácsülés

20

hanem alátámasztja vagy bizonyos részproblémát világit meg sokkal észletesebben,^mint amire az előadás és a gyakorlat ideje módot

nynjt.A kötelező ne tekintsük úgy a

.irodalmat terjedelmében nem méretezhetjük túl, •hogy a kötelező irodalom az előadás anyagát és témakört

lépést tartsunk a

nyomon novefejlő, XXWÍ3J o. köuexezo irodalom az

_gyakorlatokon feldolgozott témakört lényeges mértékben kiegészíti, de szoktassuk hozzá a hallgatókat, hogy bizonyos kérdések kidolgozásánál elengedhetetlen ma már, hog déssel és azt elsősorban az irodalom tanulmányozása és tése révén érjük el. Próbálkozzunk meg megint 30-4-0 sornyi idegen nyelvű irodalomnak a lefordításával és mint kötelező irodalomnak a számonkérésével. Kekem-is az a megfigyelésen, hogy a hallgatók nem^ olvassák a szakirodalmat és nem tartanak lépést a szakmai fejlődéssel, nem figyelik azt az irodalomban, bem lesz ha a hallgatók csak a jegyzetből készülnek.

go vege annak,

Pintér Ferenc: Nemcsak arról van szó, hogy az irodalom tanulmány o zása, olvasása'csak azért .szükséges, mert a technikai fejlődéssel lépést kell tartani, de ez felvet egy másik dolgot is. A tudományos godolkodás éé általában az emberi gpndplkodás differenciálódás. .No már most úgy lehetne felvetni a kérdést, hogy vajon az V.év végén a hallgató általában faipari mérnök és erdomérnök, vagy pedig olyan faipari és erdőmérnökj akit különösen érdekel ennek az átfogó komplex szakmának ez vagy az a vonatkozása, amelyet részére egy szaktárgy tanit. A jövő az, hogy á hallgató az általános képesítés mellett különös érdeklődéssel tekint valamilyen részletproblémára, amelyet számára egy szaktárgy nyújt. Egy elsőéves hallgatóban még nem látjuk, hogy mi az, ami különösen érdekelni fogja őt.

Nem segíthetnénk mi ezt ezzel elő, ha kiadnánk minden tárgyból irodalmat. Amelyik tárgynak a tudományos diákkörében működik az illető, akkor az a tárgy kérné az irodalmat elsősorban'számon, illetőleg a tárgy által megadott irodalomban való jártasságról az győződne meg. Elkepzelhetőnek tartom azt az esetet, hogy minden tárgy ad ki irodalomjegyzéket, de nem minden tárgy követeli azt meg, hanem minden tárgy attól a hallgatótól, amelyik a tárgy szakkörében munkálkodik, mert harmadévre már megismerjük a hallgatót annyira, hogy azt az irodalmat követeljük meg, amely felé a hallgató érdeklődése a legjobban irányul .

Koch Gyula;Én úgy gondolom, hogy végső soron el kell jutnunk addig, hogy mint módszert ismerjék meg a hallgatók azt, hogy támasz- kodniok kell a szakirodalomra és ebben az esetben én elsősorban külföldi, de nem kisebb mértékben hazai szakirodalomra is gondolok. Ismerjék meg, hogy egyáltalán létezik ilyen. Nem nagy tudományos munkára gondolok, és azt hiszem Somkuti elvtárs is.csalt erre gondolt, hanem mint módszert, tehát a munkájának egyik segédeszközét tekintse. Ebből a szempontból - nem tudom, hogy a. Főiskolai Tanács minden tagja tudja-e, de ezen a téren már van mozgás. Az Erdővédelemtani tanszék, és tudomásom szerint az Erdészeti szállitástani tanszék, de ettől, függetlenül még lehet más tanszék is, a hallgatóknak külföldi szakinódáimat adnak ki. Persze nem sokat, és szeretném ezzel kapcsolatban felhívni a figyelmet, amennyiben más tanszék is óhajt ilyet adni, szükségesnek látszik, hogy adjon külföldi'szakirodalmat, de ne sokat,nehogy elriasszuk ezzel a'hallgatókat. En a hallgatóknak megmondom,, hogy bátran jöjjenek hozzám bármikor és bárhol, ha valami olyan nyelvi szerkezet van, ami miatt'nem tudnak tovább dolgozni, kérdezzenek meg, szivesen segítek. Élnek is néhányan ezzel a lehetőséggel, de csak néhányan. Nem azért jönnek csak néhányan, mintha tő-