Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968
1962.12.07. nyilvános egyetemavató tanácsülés
terjedelmében átadhatjuk a hallgatóinknak és majdan utódainknak is. Megtanultam tőlük, hogy az ember nem önmagáért^él, hanem embertársaiért. Az egyén tetteit sohasem szabad, hogy önös cél irányitsa. A cél csak az lehet, hogy as egyén embertársainak segítsen mindig és mindenben maradék nélkül". Ezzel az oktatói munka másik részének is eleget tettem. Aki ezek szerint az elvek szerint él, az nem élt hiába, annak a munkája tovább él az általa nevelt embertársainak munkájában. Egész tanári működésem alatt ez a cél lebegett előttem, szerettem volna minél többet, minél jobbat adni nemcsak a hallgatóimnál?:, hanem minden embertársamnak, hogy ezzel segitsek minden emberen. Ez a nagy kitüntetés meggyőz arról, hogy a munkám nem volt hiábavaló, talán nemi érdemet szereztem erre a kitüntetésre. Dr.Gál János: Ezzel ünnepi, nyilvános egyetemi tanácsülésünket bezárom és felkérem a jelenlévőket, hogy az erdészet nagyjai szobrának felavatására szíveskedjenek átfáradni egyetemünk botanikus kertjébe. Engedjék meg, hogy rektori tevékenységem kezdetén, ifjúságunk számára egy kellemes bejelentést tehessek. A holnapi napra rektori oktatási szünetet engedélyezek. Bejelentem, hogy szoboravató ünnepségünk befejeztével, ugyancsak itt, az Ady Endre Kulturházban egyetemünk ünnepi fogadást tart, az arra meghívottak részére. Vivat, crescat, floreat AcademiaI Befejezésül énekeljük el az internacionálét. Kmft. X Huber Károlyné j egy z őkönywe z e t ő Dr.Gál János egyetemi tanár rektor Dr.Káldy József tanszékvezető egyetemi docens dékánhelyettes Cziráki József tanszékvezető egyetemi docens dékánhelyettes hitelesítők. \ /
