Erdészeti és Faipari Egyetem - tanácsülések, 1962-1968

1965.10.27. tanácsülés

-Ízérzetével , sea azzal az őszinte törekvéssel, hogy igenis javítani akar ezen az egyetemen* Javítani akar akkoris, ha esetleg ajkáról nem kristálytisztán cseng a szó, javitani akar akkorié, ha az ifjúság sok tekintetben dilettáns módon nyilatkozik, javítani akar akkor is, hogyha az igazság az ő szájából dadog* Miért tartom én ezt fontosnak? Azért, mert a mi hallgatóink pozitívuma nem elsősorban az, hogy hogyan, milyen arányokban, mennyire helyesen foglalkoznak összegeyétemi kérdésesei, hanem az a pozitívum, hogy egyáltalán foglalkoznak és egyáltalán foglalkozni akarnak* Ha pedig ez igy van, anélkül, hogy tagadnám, hogy a módszer közömbös-e va y sem. akkor nem szabad elkedvetleníteni a hallgatókat* Egyetlen példát mondhatnék, bár szándékosan nem kívántam erről beszélni egy jó másfél va y két hónappal ezelőtt részt vettem az Egyetem lapszerkesztőinek tanácskozásán. Megpróbálták összeállítani a távlati lapterveket. És született egy olyan javaslat, hogy nyissunk fórum rovatot a lapban és ebben tűzzük napirendre az egyetemi élet ifjúságot érintő kérdéseit*

No, de hát hogyan kezdjünk ehhez hozzá? Hát mi legyen a legelső probléma? Egyszercsak kapóra jött az Uj írás 10. számában dr.fínyedi György tanszékve ető egyetemi docens cik. e, aki elmondja és leírja, három oldalon keresztül az egyetemi oktatási reformmal kapcsolatos véleményét. Én nem mondom, hogy irányigazdagokat mond, én nem mondom, hogy minden szava igaz, lehet azokon vitatkozni.

De azért érdemes vele foglalkozni, mert lehet rajta vitatkozni.

Azt sem állítom, hogy annak minden megállapítása az egyetemi életre vonatkozik, még a helyes megállapítások sem, minden tekintetben De ez nem jelentheti azt, hogy azértj mert nem az Egyetemre és nem minden tekintetben az Egyetemre es nem minden kérdésben helyesen vet fel problémákat, azért ebben a lapban vitaindítóként ne lehessen leközölni. Hadd mondjak egy hasonlatot. Vajon mi értelme lenne, ki vásárolná és ki olvasná a folyóiratokat, ha azokban csak olyan Írások «jelennének meg, amelyek abszolúte igazak. Vagy o&e- lyek csak a jót, csak a szépet mutatnák meg. Hadd mondjam el, hogy a Lityeratyurnaja Gazotyában és az Izvesztyijában folyt egy nagy vita, a Junyoszt cimü folyóiratban megjelent olyan írásokról, a- melyek állítólag olyan Jelenségeket tűztek pellengérre, amelyek a szovjet társadalom egészére, nevezetesen soffűrjeire jellemzők, érvényesek. És jó alaposan el is marasztalták ezt a folyóiratot. Erre megjelenik egy igen elmés cikk, ragyogó Írás az Izvesztyijában Eumjáncev tólából és azt mondjas Hát a társadalmi életnek csak pozitívumai vannak? Hát minden soffor becsületes? Hát nem az a feladata az irodalomnak, hogy mutassa és tükrözze igen érzékenyen a társadalomnak általános és speciális jelenségeit is? Hát nem az a feladata az irodalomnak, hogy megmutassa és ostorozza a negatívumokat és azok megoldásának, kijavításának módját megmutassa? Dehogyis nem! Hát ezért vélném én úgy, hogy meg kellene mégegyszer gondolni, ho y vajon mégis nem volna-e célszerűbb ezt az knyedi-fele Írást közzétenni? S ha vannak benne olyasaik, amelyek nem érvényesek a mi egyetemünkre, va-y nem úgy érvényesek, vagy egyszerűen nem igazak, akkor nyilatkozzunk ezekben a kérdések ben. A lap a miénk is. Az Erdészeti és Faipari Egyetem KISZ Szerve zeténe , Pártszervezetének, Szakszervezetének és az Egyetemi Tanácsnak a lapja. Hát ha egyszer vitafórumot alkotunk, akkor tegyük is azt azzá.

Rendkívüli örömmel tölt el, hogy ez a megbeszélésünk ilyen igényesen közelítette meg az Irányelvek megvitatásának és feldolgozásának ügyét* És éppen ez az öröm erősít meg abban a tudatban,