Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1961
1961.02.24. tanácsülés
o Azért ősszel a KIoZ újabb jelentkezéseket gyűjtött és ezek lényegében moso tudjam megkezdeni a diákköri munkát. Ősszel 34 hallgató je- 1éntkezett, ebből 2 faipari és 32 erdész. Tehát nyilvánvaló, hogyJ ezalatt a rövid idő alatt nem tudtak kellő minőségű munkát végezni, tenat 6Z IS lehst nVn pmnalr h r\cf\T or? + Í 4- X 1». 'U-I r, ___ _ ^f tenat ez. xenet oKa annaK, nogy az erdészeti témák bizonyos mérte- kig háttérbe szorultak. Meg kell jegyeznem azt, hogy a hallgatók jelentkezesenek túlnyomó része az Erdőművelés tani és Vadgazdálkodásban témaköréből tevődik össze, majd pedig a Növénytani tanszékre jelentkeztek sokan. Végeredményben, ha megnézzük a Növénytani tanszékről egy téma van bejelentve az Erdőműveléstani tanszékről pedig pillanatnyilag egy sem, ami magyarázható a tanszéki oktató hiánnyal. Levonva ezekből a tapasztalatokat megállapíthatjuk, hogy sokkal naKISZ bizottgyobb ságnak segítséget kell^nyújtanunk a szervezési munkában a és az ellenőrzési munkában is. Pintér Ferenc: Az oktató- nevelő munka a főiskola munkaterület éne k~TegTöntösaEF- része. ^Az első, amit emliteni szeretnék, #a számszerű adatok mögött meghúzódó ^néhány nyugtalanító jelenség. Általában azt a megállapi- tást tették a hozzászólók, hogy az eredmények javultak, ha az évfolyamátlagokat és az utóvizsgák számát vizsgáljuk. Sz az eredmény a- zonban nem ott jelentkezik, ahol a leginkább kellene. Az első évfolyam esetében a javulás szembeötlő. De ha végignézzük a többi évfolyamokat, valami különösebb dicsekedni valónk nincs. Ezeknél is fontosabbnak tartom azokat a negatívumokat, amelyeket a jelentés a nevelő munkával kapcsolatban másfél^oldalon^keresztül tárgyal. Örömmel olvassa az ember az országgyűlés anyagából, hogy államunk erre az évre 734 millió forintot beruház felsőoktatási intézmények támogatására. Nem tudom, hogy főiskolánk mennyit kap ebből. Államunk azonban nemcsak anyagi eszközöket bocsát a felsőoktatási intézmények rendelkezésére, hanem az egész felsőoktatás felé érezteti azokat a változásokat is,amelyek végbementek a társadalom osztályszerkezetét illetően, a népgazdaság arányait illetően, a kutató munka tervezetét illetően, és nem utolsó sorban a társadalom eszmei politikai arculatát illetően. Egyszerű azt mondani, hogy főiskolánk X millió forintot kap államunktól. De amikor arra a kérdésre kerül a sor, hogy hogyan realizáljuk mi főiskolánkon^azokat a társadalmi és gazdasági változásokat, ami az állam életében végbement, akkor azt kell mondani, hogy az nem szervek feladata, hanem az egesz oktatói testület feladata. Véleményem szerint a negatívumok nyugtalanitóak, és azt jelentik, hogy az oktatói kar nem tolmácsolta kellő módon a társadalom egészében végbement változásokat a hallgatók felé. Ig^ például a jelentés megállapítja, hogy a hallgatókat az elmúlt felevben jelentősen kevesebbszer látogatták az oktatok ^^kollégiumokban.^ngy oktató beszélgetés közben kijelentette, hogy ő a hallgatok előtt a népköztársaságot képviseli. Nagyon preciz ez a gondolat^azzal a^ kiegészítéssel, hogy az egesz allamrend politikai ideológiáját is képviselni kell az illetőnek. Megítélésem szerint ennek a feladatnak nem tettünk eleget. Ugyancsak ilyen súlyos megállapitás az, hogy a hallgatóknak a társadalmi tulajdon védelméhez való viszonya gyenge. Államunk mill ókat áldoz a Főiskolára és hallgatóink ezeket nem_szocialista^emberhez méltóan védik. Nyugtalanító, hogy hallgatóink politikai kérdésekben tájékozatlanok. Ennek egyik oka az, nogy mi magunk is tájékozatlanok vagyunk. Helyesnek tartanain információk tartasat és ilyen informativ jellegű előadások megtartását helyes lenne, na a Főiskolai Tanács tagjai vállalnák. Az jgyik legsúlyosabb megállapitás, hogy hallgatóink szinte i£
