Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1961
1961.12.01. tanácsülés
- 19az volt a legnagyobb hiányosság, hogy nem volt rendszeres a számonkérés. En az évfolyamfelelős tanárokat h.vönként beszámoltatom. a program kifejezetten megmondja, hogy öntevékenységet kell biztosítani a csoportoknak. Ezeknek a kérdéseknek a tisztázására és megváltásán gondolt a Szakszervezeti Bizottság is, úgy, hogy rövidesen lesz oktatói értekezlet, ahol olyan javaslat felett is dönteni kell, hogy nem volna e helyes, ha az oktatói kar 2-3 hetenként összejönne, olyan gondolatok megtárgyal ás ár a - amelyet Nemky Ernő vetett fel -, hogy az évfolyamok előrehaladása, szakmai problémák, a nevelés területén jelentkező kisebb- nagyobb hiányosságok, fegyelmezettség, fegyelmezetlenség és olyan kérdések megtárgyalása is esetleg, amely személyünkkel kapcsolatosan a hallgatóság körében felmerül. Gondolom, hogy ezen az értekezleten ebben is sikerül határozatot hozni és akkor ezután rendszeresen tudunk beszélgetni, ha nem is hosszú időn keresztül, 1-1 1/2 óráig megbeszélhetjük kötetlen formában az aktuális és felmerült problémákat. Ha kell javaslatot dolgozunk ki, ha kell határozatot hozunk, ha kell akkor pedig megállapodunk abban, hogy Kis Pétert vagy Nagy- Jánost figyelmeztetjük, hogy a jövőben ezt ne csinálja, mert annak a következménye ez vagy az lehet. En a magam részéről nem is kivárok hosszasabban foglalkozni az elhangzottakkal, megköszönöm a hozzászólásokat, azokkal nagy vonalakban egyetértek, azonban engedtessék meg, hogy megjegyezzem, ha tisztán látnám a holnap problémáit miként lehet hibátlanul megoldani, úgy azt előadtam volna, igy azonban magam is számtalan problémával küzdve egyetértek a hozzászólókkal és keresem a legjobb megoldást. Dr.Gál János : az elhangzott napirendi ponttal kapcsolatban szeretném elmondani, hogy ez a rendszer nem uj az nrdpmér- nöki Főiskolán, mert amint a régi oktatók tudják, 1954~55-ben hasonló rendszer volt. Hogy ezt a rendszere megszüntették, annak az volt az oka, hogy ezt a keretet nem tudták belső tartalommal megtölteni. Most is ezen múlik, hogy ezek az emberek hogy állnak hozzá ehhez a kérdéshez. Azt hiszem a jelenlévők előtt is nyugodtan elmondhatjuk, hogy ezeket az embereket mi alkalmasnak találjuk erre a feladatra, hiszen azért esett rajuk a választásunk. Bizünk is bennük. A jó munka, a lelkesedés nem fog a részükről hiányozni. Meg kell azonban mondanom, hogy senkinek sem veszik le a válláról ezek az évfolyamfelelős tanárok és csoportvezető segédoktatók a nevelés gondját. Ugyanúgy kell mindenkinek nevelni, mint eddig és ezt a munkát az évfolyamfelelős tanárok fogják össze. Éppen azért, akkor dolgoznak jól, ha az ifjúság között élnek, ismerik az ifjúság problémáit. De az évfolyamot oktató több tanszék- vezetővel állandó kapcsolatot tartanak és viszont az évfolyamot oktató tanszékvezetők a hallgatóságot érintő problém kát az évfolyamfelelősök tudomásáréi hozzák és a kellő tapinthattál tudomására hozva és ha kell szemtől - szembe és ez a jobbik megoldás, ott^a hallgató előtt tárják fel világosan a hibákat. Csak igy lehetséges, hogy ez a most bevezetett forma eredményeket hozzon és bizom abban a felszólaláeok alapján, hegy az oktatóinkban megvan ehhez a jószándék, hozzáértés és ezért sikerre is fog ez vezetni. A jellemzéselkel kapcsolatban :Papirra fektettük, hogy milyen az az ember szakmailag, politikailag /’világnézet szempontjából. Azért, mert évről évre más és más tanszékek oktató- nevelő hatása alá kerül és ha mindegyik kezdi megismerni, kezd utána érdeklődni, kezd az emberrel foglalkozni, mire jól megismeri, máris tovább kell neki adni. Ez segítségül fog szolgálni a nevelő munkában. Ez idetartozó feladat volt és hogy megcsináltuk, ez nagyon jó.
