Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1959
1959.04.14. tanácsülés
11 Főiskola igazgatójának bejelentsem, hogy ő is tudomással birjon erről a találkozóról. Ha^az igazgató úgy látja jónak, kiküldhet valakit, aki képviseli a főiskolát azok közül, akik még Selmecen jártak a főiskolára. Magyar János: Teljesen egyetértek Lámfalussy professzor eljárásával,én is csak azért tettem róla emlitést, hogy ne lépjek ezen az ügyön túl anélkül, hogy a Tanács tudomására hoznám. hzen kivül még sok mindenféle dologról lehetne bejelentést tenni, de olyan ügyekről, amelyek mé^ nincsenek lezárva, nem akarok szólni, és amiben nem tudok még egyelőre állást foglalni, mindazokra nem kivánok kitérni. Tárgy; Külső megbízások ügye. Magyar János: Azonban, hogy ne tűnjék úgy, mintha titkolózni akarnék, megmondom, hogy a külső megbízásokkal kapcsolatos miniszteri rendelet végrehajtására gondolok, amelynek értelmében bizonyos tanszékek oktatóit és dolgozóit kártérítés fizetésére köteleztem. Hogy a továbbiakban az ügynek mi lesz a befejezése, az már nem rajtunk, hanem a Minisztériumon múlik. Minden olyan beadványt, amely e tárgyban hozzám érkezik, továbbítani fogok és felterjesztem. Én nekem magamnak nincs meg ahhoz a jogom, hogy a miniszteri rendelkezést megváltoztassam. Ha valakinek a Tanács tagjai közül ezzel kapcsolatban van valami kérdése, szivesen válaszolok rá. Sébor János: Nem szeretném hosszan igénybe venni a Tanács tag- jainak türelmét, csak néhány megjegyzésem volna. Én már 46 éve szolgálom a magyar államot. Több mint 40 éve teljesítek szolgálatot a felsőoktatásnál. Soha fegyelmim még nem volt. A háború alatt megmentettem a ^őiskola vagyonát azzal, hogy ellenálltam a németeknek akkor, amikor a Főiskola felszerelését ki akarták vinni az országból. Igaz, hogy ezt a főigazgató Budapesten nem tudhatja, de a Főiskola vezetősége tudja. Arra nem szolgáltam rá, hogy megbélyegezzenek és megintsenek. Ha igy történt, tudomásul veszem, mert a főigazgatónak ez jogában áll. Körülbelül 4 nappal ezelőtt olvastam a Szabad Népben egy cikket, amely a tövisről szólt. Engem is egy ilyen tövisként ért ez a megintés. iimig ez nagyon frissen él bennem, addig nem akarok rá válaszolni, de szándékomban van megválaszolni. Van egy levél a birtokomban, amelyben a szegedi Tudományegyetem megköszöni, hogy vagyontárgyainak itt 14.VŐ részét megőriztem és hiánytalanul visszaszolgáltattuk nekik. A 1őiskolának sokkal nagyobb értékeket' mentettem meg, nemcsak annyit, mint amennyit most velem meg akarnak téríttetni. Én sem nem loptam, sem nem csaltam és a külső megbízásokkal kapcsolatban az akkor érvényben lévő rendeletek szellemében, a főiskola megfelelő szerveinek az ellenőrzésével eszközölték a kifizetéseket. Beszereztem minden szükséges okmányt és azok birtokában történtek, a kifizetések. És ennek dacára elmarasztaltak. Én meg is fizetem a rám eső részt, de nem tartom méltányosnak ezt az eljárást. A külső munkatársaknak a Minisztérium elengedte a kártérítést akkor, amikor sokkal nagyobb összegeket kaptak a külső munkákból, mint mi, tanszékiek. Vagy tán szociális intézkedésnek mondható az, hogy egy szegény hivatalsegédtől és a tanszéki mechanikustól pénzeket követelnek vissza? zoknak jobban fáj az általuk megtérítendő kisebb ösz- szeg, mint n§kem. Van egy kitétel a minisztériumi rendeletben, amely szerint e- zek a munkák az oktatást nem viszik előbbre, ^zt tagadom! Mert éppen a mai kor szelleme és az előírások kivánják, hogy minél közelebb kerüljön egymáshoz az elmélet és a gyakorlat és ne elvont elméletet oktassunk, hanem azt, amire az üzemeknek és a gazdaságoknak
