Soproni Műszaki Egyetem Erdőmérnöki Kara / Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1957

1957.05.21. megbeszélés

4- 6 Láafalussy Sándor: Örülök, hogy itt vannak körünkben a faipar reprezentánsai és elmondhatom, hogy a kiképezendő fiatal mérnökök beosztásával kapcsolatosan vannak aggályaim. Sn mindig szeretettel foglalkoztam a faiparral, nekünk azonban most a faiparban csupán mellékes szerep jut, fűrészüzemeket tervezünk, de nincs különös szerepünk egyébként a faiparban. Sokat jártam az ország faipari üzemeiben ás lattara, hogy vannak erdőmérnökeink, akiket itt képeztünk ki, fahasználati mérnökök lettek még a szakosítás idején. Sokat elmentek,földalattit, vasutat, hidat építeni és néfaányan elmentek a faiparhoz is. Meggyőződtem róla, hogy ezek a mérnökök ott vannak becsukva az irodákba, tervesek, adminisztrátorok, de nem főj ben. Pedig szeretnének dolgozni, de nem a egyik volt haliga tónk elpanaszol ja, hogy m

nem mehet ki az üzembe, legfeljebb akkor, ha egy segédraüvezefcŐ szabadságra megy. Megnéztem ezeknek a hallgatóknak a végzettségét, akik a faiparban irodai munkára lettek befogva, volt köztük jó és jeles végzettségű. Ízt közölte az illető, hogy beiratkozott most levelező gépészmérnöknek, hogy végre célt érjen ás mérnöki munkát végezhessen. Most is attól félek, hogy itt kiképezzük az embereket és akkor, amikor kimehetnánek az üzembe, akkor ár bennünket majd meglepetés.

ázt is meg kell említenem, hogy az OEF faipari osztályán alig találtam erdőmémököt. Mondják meg nyíltan, hogy miért állítják felró a

pari tagozatra és amikor végeznek, nem állít jálf 5L. megfelelő helyre. Vannak örvendetes kivétele, de csak nagy on''kevesen, mint pl. Barlay, Lonkay, Wéber. Esek mindenütt jól meg is állják a

helyüket.

Kérem, legyenek a MS képviselői egy kis türelemmel, hogy megkérdezhessük a hallgatókat, ki kíván faipari mérnök lenni. Mert ha kijelentjük, hogy a faipari mérnökök jövője biztosítva van, akkor ehhez garanciát elsősorban a faipar jelenlegi vezetősége kell nyújtson a hallgatóknak, hogy el tudnak helyezkedni tanulmányaik végeztével.

Bieperger

ke

I Szeretnék legalább részben választ adni azokra a «wrdésekre. amelyeket Lámfalussy professzor itt felvetett. Elmondta, hogy sok fiatal mérnök adminisztrátori beosztásban dolgozik és nem

érvényesülhet még a kkor sem, ha arra megvan a kellő tehetsége, felkészültsége. Megvan azonban az érem másik oldala is. Lehet, Hogy a fiatalember akkor, amikor az üzemhez került túl nagy ciánnál indult

és azt gondolta, hogy forradalmasíthatja az egész üzemet.

In a magam résziről csak a bútor iparról tudok beszélni, de annyit elmondhatok, hogy az esti tagozaton végzettek el vannak mind helyezve és megfelelő ^beosztást kaptak, képességeiknek megfelelően ás ezek már megtalálták a helyüket. Itt is volt az elején egy olyan irányzat, hogy egyik napról a másikra főmérnökök jik&rtak lenni, árra hivatkoztak, hogy ők nem nappali hallgatók, hanem régi szakemberek, tehát megvan a megfelelő gyakorlatuk az egyetemi végzettség mellett. Ez azonban nem elegendő ahhoz, hogy egy tizemet vezessen valaki, ízt hiszem, hogy a jelen pillanatban akkor, amikor a fafeldolgozó ipar olyan perspektívák előtt áll. amiket ma még szinte felmérni sem lehet, a kivánalmaknak mintegy 50 $«ét tudja csak kielégíteni, ezen a helyzeten pedig változtatnunk kell, és ehhez van szükség a képzendő faipari mérnökökre.

& másik része a kérdésnek, hogy a fafeldolgozó ipar egy jelentős ága, a bútoripar kisiparból alakult ét nagyiparrá a szocialista gazdasági rendszerben. Ez azt jelenti, hegy nem alakult át annyira, hogy gyáré