Erdőmérnöki Főiskola / Soproni Műszaki Egyetem Erdőmérnöki Kara - tanácsülések, 1956
1956.05.09. oktatói ankét
r 24 és DISzTszerve zetnek a véleményét. í X Itt mondok köszönetét a közművelődési előadások keretében tartott két előadásáért Winkler professzor kartársamnak. Ha nem lettem volna kénytelen elmenni annakidején az előadásáról, mindjárt ott köszöntem volna meg. Köszönetét mondok Kornya Lajos és Zilahi József elvtársaknak azért, mert az egész év folyamán rendkívüli gondossággal és pontossággal jártak utána, hogy a közmüvelődési előadások ilyen eredményesek és sikeresek voltak. Arra vonatkozóan, hogy a munkás és paraszt származású fiatalok között miért terjedt el a hiedelem a ^megkülönböztetésről, sok konkrétumot felsorolni nem tudok. Egyetértek azonban azokkal a megállapításokkal, amiket Gencsi elvtárs ezzel kapcsolatban tett. A munkás és paraszt-származású hallgatóinkban van bizonyos kisebbrendűségi érzés, ami épen akkor keríti őket hatalmába, amikor fel kellene lépniök és beszélniük kellene. Ezért él bennük aztán a a hiedelem, hogy ők háttérbe szorulnak, mert az értelmiségiek gyermekei például gyekor latokon könnyebben szólnak hozzá a kérdésekhez, igy termés-ze-tesen az oktatók is nekik válaszolnak, velük foglalkoznak. Azonban a munkás és paraszt származású hallgatóink igényt tarthatnak arra, hogy mi^meg- tanitsuk őket beszélni. Mondjuk meg a hibáikat, és ne hagyjuk őket abban a hiedelemben, hogy esetlenségük, nehézkességük miatt sajnálkozunk felettük. Mondjuk meg nekik, mikor hogy kell viselkedni, helyesen fellépni, ők ezt várják tőlünk. Az érdemjegy azonnali beírását tartom helyesnek. Megértem azonban Kiss professzort, hogy nem irta be ‘azonnal a jegyeket. Vendel professzor kartárs is utólag irta be annyakidején a jegyieket. Le most úgy látom helyednek, ha beírjuk a vizsga elhangzása után. Elmondom, hogy én miként csinálom ezt. 5 hallgatót vizsgáztatok egyszerre. Mind az 5 meghallgatja egymás vizsgáját és ^meghallgat ják, ki milyen érdemjegyet,kap. így a hallgatókban nem ébred az a hiedelem, hogy a tanszék előre megállást ott a a jelesek, jók, esetleg a bukottak számát. Az évfolyamból annyian kapnak jelest, jót, stb. ahán^an arra rászolgáltak. Egyetértek a levelező hallgatók felvételével és az egyes metodikai dolgokkal. A diákkörökkel kapcsolatban javasolom,hogy ha fiatalokat állítunk ki előadóként, atckor a tanszékvezető előbb hallgassa meg azt és javítsa ki és ismertesse előtte a kötelező udvarias sági aktust.: Lehetőleg ne olvassa az előadást a-hallgató, hanem szabadon adjon elő. Már ebben is benne van az, hogy a munkás és paraszt származásuakat is megbecsüljük. Nagyon helyesnek tartom azt a gondo-^ latot, amit Kiss professzor felvetett, hogy a Felsőoktatási Szemle részére írjunk beszámolót. Helyeslem azt, amit Strausz elvtárs javasol, hogy t.i. tanrtsunk egy ankétot a jövő év elején a munkánk megjavítása érdekében és az irányvonalat adjuk meg az oktatáshoz és neveléshez. Feltétlenül helyes, hogy ebben a tekintetben, már az ankét előkészítése tekintetében a Főiskola és Párt és DISz szervezet működjék közre és, tárgyalja meg előzőén a dolgokat. Helyesnek tartom Strausz elvtársnak azt a javaslatát is, hogy az évfolyam gyűléseket ne válasszuk el a DISz gyűlésektől. De ennek feltétele van az, hogy a BISz akarja igényé venni az oktatók segit- s égét. Jó lenne, ha önálló DISz-szervezetét tudnánk létrehozni. Ezt megvalósítjuk a PÁRT és a DISz közös elhatározása alapján. Tökéletesen világosan ,látjuk, hogy az önálló egyetemi lap anyagi alapjainak megteremtéséhez nagyobb segítséget kall adni. Nagyobb segítséget kell adnunk az ifjúsági szerkesztőnek. És lektort is kell állítanunk, olyan embert, aki jól tud magyarul. Egyetértek Strausz elvtárs javaslatával, hogy a munkás és pa-
