Erdőmérnöki Főiskola - tanácsülések, 1952-1953

1952.11.12. együttes oktatási értekezlet

ról ujjával mindenki az előtte állóra mutat a a kép alatt ez áll* &i a felelős?

Le hogy visszatérjek az előbb mondott kollektivizmusra,belyesan kollektiv munkára úgy ezzel kapcsolatban kell,hogy rámutassak miszerint munkánkban hiányzik az összehangolás,?jml pl. az erdészeti programmkószi- tésben is mutatkozott. Le még kifogásolhatóbb annak a kollektiv érzésnek a hiánya,ami tanszékőinknek egymással szemben való viszonyában mutatkozik*

& amin kölcsönös és sürgős tanszéki látogatások formájában kell segíteni.

lerméazetesen ide tartozik még a kollektiv munka és érzés hiányának az o megjelenése,hogy vagy sehogy,vagy csak a legnagyobb kényszerűségből vesszük ki részünket a t rsadalmi munkában. Ebből a szempontból oktató személyzetünket,csak két csoportba sorolhatjuk,harmadik nincs. Az egyik az izoláltak csoportja, a másik a tehervonók csoportje,akik/úgy an- oly vagy sokszor még több elfoglaltság mellett mint elsők végzik és látják el maguk éa mások helyett is a társadalmi műnkét .Ízt nem azért mondom, mintha ez utóbbiakat tehermentesíteni fcivánánk közösségi munkájuk alól, ellenkezőleg azért, hegy az előbbieket figyelmeztessük fel adata ikra, mert amikor pl. mint most is flzeté3besorolások vannak,kell,hogy ily szempontból is megvizsgál juk a végzett munkánkat.

Ezzel kapcsolatban természetesen tisztáznunk kell a meghívott oktatók éa előadók szerepét is. Illetve azokét,klk legfeljebb egy »két napot töltenek tanszékeinken as egyetem életében részt nem vesznek, a tanszéki munka terheit nem is ismerik s «mellett sokszor előnyösebben vannak dotálva,mint szorgalmas helyi oktatóink, Leho&y visszatérjek a társadalmi munkára, annak ne® szabad megtorpan! tanszékvezető tanáraink előszobáiban, s hogy ez mégis adódik annak egyetlen oka,hogy vezetőinket a legtöbb esetben ily értelemben még meg sem kíséreltük fel kér esni, hol ott egész biztos hogy nagyfokú elfoglaltságuk ellenére Bég a társadalmi munkákban és szakszervezetinkben is kivennék részüket.

Befejezésül a fegyelem kérdéséhez kívánok hozzászólni.ózafeszer- vezeti bizottsági üléseinken e probléma ijesztő formában jelentkezett s abban volt kialakit ható,hogy hallgatóink nem ismerik és köszöntik egymást, t nárjalkat, az oktatókkal szemben rossz magatsrtásusk s az előadásokról elmaradnak. Mié lőtt e folyton felötlő kérdés részleteire térnék sz&taad legyen elöljáróban megjegyeznem,hogy hiszen mi oktatók sem ismerjük egymást, borainkban elég gyakran tűnnek fel uj arcok,kiket 3osej| lóttiak még s kikkel nem is jutunk közelebb és igy még köszönő viszonyban sein vagyunk. De tovább megyek, uj előadéóink,tanszékvez«fcőink vannak, akik még nem keresték fel tanszékvezető társaikat atb. He tessék azt hinni,hogy itt talán valami, régi avultizü bemutatkozó vizittelésekre gondolok,de igenis arra, hogy munkánk egyetlen közös célja érdekében kell,hogy ismerjük egymást. Vagy talán el tudna képzelni az ittülő bányamérnökök közül valaki egy bányaüzemet »melyen belül az egyes körzetvezetők ne® ismerik egymást? i nnék felaslitése után joggal kérdezi et jük,hogy fegyelmezzünk,ba mi magunk is lazaságban élünk.

De hogy tovább vigyem e problémát itt meg kell fogadnunk azoknak a tapasztalt sokéves tanároknak a véleményét,kiknek tanácsai e vonalon mértékadók kell»hogy legyenek.Kari üléseinken hallottuk a türelem és biza- lomkeltes font osságát»amihez magar több évtizedes üzemi munkán alapján az azonnali megtorlás szükségességét kívánom még kihangsulyózni,mélynek természetesen okosnak»mértékletesnek és soha sértőnek nem szabad lenni.

Hogy ilyen van, s hogy az eredményes szabad legyen üzemi munkám egy epizódjával igazolni, három négy évvel ezelőtt amikor már régen megszoktuk á fegyelmezett és jómodoru dolgozókat egyik budapesti szakszervezetnek 4- fiatal dolgozója állított be irodámba, szokatlan mód on, fölt ett sapkákkal, cigsrett .zva s azonifr.li tárgyalást kivántak. I.agsm Íróasztalomnál ültem s miután munkámat nem tudtam abbahagyni Udvariasan mgkértem,foglal janak helyet pár perc raulvs rendelkezésükre állok. Látogatói® hangoskodva ültek le,mod oktalan fesztelenségükről teljes egészében leritt az,hogy nagy fontosságot tulajdonitanak maguknak és ezt feltétlenül ki akarják hangzailyózni, áiut un pár perc alatt végeztem s láttam,hogy még mindig 3'apkákban ülnek az asztalnál először leült e® köz óbük, ma jázmint aki valamit elfelejtett rögtön felkeltem s a fogasról leakasztottam bányajáró sapkámat 3 azt a-24-