D. Szakács Anita: Sopron város tanácsa bírósági jegyzőkönyveinek regesztái III. 1570-1579 (Sopron, 2011)

Sopron város bírósági jegyzőkönyveinek regesztái

Az özvegy viszontválasza: a szolga belevágott az egyik ujjába, majd amikor elment a borbélyhoz, az egy tapaszt helyezett az ujjra, amelytől a karja egészen a könyökéig megdagadt, és napról napra rosszabb lett, de olyannyira, hogy attól kellett tartani, hogy a karját amputálni kell. Ezért József mester a városbíró úr parancsára a fiút meggyógyította, így [az asszony] méltányosnak tartaja, hogy József mestert a borbély kifizesse. 547. (IV. 276.) Pápai (Papay) Imre Khästecher érdekében előadta: beletekintet­tek a Szabó (Sabo) Tamás által bemutatott adománylevélbe, és minthogy Szabó Tamás kinyilvánította, sokszor el kellett számolnia a birtokról, kéri, hogy Szabó az adománylevél mellé nyújtsa be az aktákat, valamint a kiskorúak számára ren­deljenek ki gyámot. Szabó Tamás viszontválasza: a kiházasított leányának szívesen odaadná az őt megillető örökséget, azonban a többieket is fel kell nevelnie. Ezt követően az ő részüket sem akarja visszatartani. 1579. február 13. 548. (IV. 278.) A fenti napon Trittl Máté a feleségével együtt megjelent és elő­adta: Stampf János bécsi polgár és kereskedő évekkel ezelőtt életük megkönnyí­tésére 108 tallért kölcsönzött neki azzal a feltétellel, amennyiben ő, azaz Stampf felesége előtt halna meg, akkor Trittl feleségének, aki az ő testvére, vagy a félné­nek ezt a pénzt nem kell visszafizetnie, hanem azt tartsa meg ajándékként. A je­len pillanatban azonban úgy hozta a sors, hogy testvére és sógora halálát követő­en Stampf hátrahagyott özvegye kéri ennek a pénznek a visszafizetését. Trittl az ügyben tanúként számos köztiszteletben álló polgár kihallgatását kéri, valamint tanúvallomásaik hiteles másolatának a kiadásáért esedezik, amelyet méltányos­ságból nem mondhatnak vissza. A tanúk eskü alatt a következőket vallották. Az első tanú, Kiing (Khling) Ulrik vallja: Stampf János magához hivatta, a sógoránál, Trittl Máténál voltak, és ott [Stampf] többek között azt mondta: tudjá­tok, hogy a sógoromnak 108 tallért kölcsönöztem, mivel azonban a testvérem­mel együtt helyesen viselkednek, ezért a gyerekek miatt ezt a pénzt odaajándé­kozom nekik. Azaz: halálom után senkinek sem kell semmit sem visszafizetnie. - A második tanú, Streichman Lőrinc vallomása szerint midőn Stampf János gyakran ellátogatott a soproni piacokra, alkalom adtán elment sógorához Trittl Mátéhoz. A tanú is gyakran volt náluk [t. i. Trittlnél], és a füle hallatára Stampf minden alkalommal azt mondta, hogy azt a pénzt, amelyet kölcsönzött, azt oda­ajándékozta nekik. - Nagy (Nagh) Kristóf vallja: Trittl Máténál volt elszállásol­va, és amikor Stampf János gyakran eljött hozzájuk az a következőket mondta: testvérem és sógorom, ugyan pénzzel vagytok adósaim, de amikor meghalok, nem kell semmit sem visszafizetnetek belőle. - A negyedik tanú, Haintz Fábián elmondta, 1577 vagy 1578. évben, Fülöp és Jakab apostolok napján (május 1­168

Next

/
Oldalképek
Tartalom