Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnak tulajdonított XVII. századi soproni krónika - C sorozat 6. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
A német nyelvű krónika magyar fordítása
sokban Őfelsége ellen vétkezett, de a bizottság előtt megjelent és kegyelmet kért, azt meg is kapta, s a császár ismét kegyelmébe fogadta. Azon templomok visszaszolgáltatását illetően azonban, melyeket a katolikusok 1672. és 1673. óta az evangélikusoktól és a kálvinistáktól elvettek, mindennek a régiben kell maradnia a következő ors-zággyűlésig. Bántódás azonban addig sem érhet senkit vallása gyakorlásában, hanem az 1681. évi ország- gyűlés határozatai maradjanak érvényben. Ami a két elvett jobbágyfalunkat, Kelénpatakot és Lépesfalvát illeti, a döntést a következő országgyűlésre halasztották. A Szent György napi szabad választás Sopronban az elkövetkezendőkben is szabad legyen, a közösség bármely tagjának sérelme nélkül, ahogyan eddig is. Mindeközben Thököly gróf076 kurucaival egész Szepes megyét felégette, a 13 várost1076 1077 pedig igen felforgatta. Március közepén Ő Császári és királyi felsége biztost küldött az országba Abelly titkár személyében, akinek meg kellett hallgatnia [... ]1078 az országos rendek és a városok panaszait arról, hogy a katonák mi mindent követnek el az emberek ellenében, s hogy sokkal több mindent követelnek tőlük, mint amit Őfelsége parancsba adott. Itt is tartózkodott nyolc napig, amikor is a megye és a városok panaszaikat előadták, ő pedig a tisztek fizetéséből - akiknek mind meg kellett jelenniük Sopronban - levonatta, amennyivel többet kaptak. Elszállásolva Natl Lipót házában volt. Április 17-én a külvárosban további 40 embert kellett elszállásolni a Tierhaim-ezredből. A belvárosi szállásokra senkit nem kellett befogadni, hanem a katonák a négy negyed között lettek elosztva, hasonlóan a többihez, akik már korábban, télen itt voltak. Az első negyedben összesen 16 fő került elszállásolásra, a másodikban 24, a harmadikban 20, a negyedik negyedben 34 fő. Húsvét (ápr. 18.) előtt az itteni mészárosokkal és a város közösségével történt meg, hogy a városi mesterek a marhahús fontját 6 magyar forintért akarták vágni, de legalább 5 Уг magyarért, a borjút pedig 6 magyarért, a közösség és a tanács azonban csak fontonként 5 magyar forintért engedélyezte számukra a marhahús vágását. A környékbeli mestereknek a heti két napjukhoz még egyet engedélyeztek a vágásra, azaz a hétfőt, a szerdát és a szombatot. Nekik 2 font marhahúst 9 magyar forintért, a borjút 5 magyar forintért kellett adniuk. Mivel a városi mesterek ezért az árért nem akartak vágni, ahogy azt a tanács és a közösség meghatározta, ezért a többi mesternek a városházán kellett maradnia, a céhmesternek pedig két tanácsúrral és a közösség 2 képviselőjével haza kellett mennie a céhládáért, melyet a céhprivilégiumokkal együtt a városházára kellett vinnie. Mivel látták, hogy [... ]1079 1076 Thököly Imre 1077 A 13 város jogi kategória, a Lengyelországnak elzálogosított 13 városról van itt szó. 1078 Papírhiány miatt olvashatatlan szó. 1079 A kézrat következő két sorából csak részletek olvashatók, a mondat pedig nem rekonstruálható. Ezt követően a krónikának vége szakad. 177
