Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnak tulajdonított XVII. századi soproni krónika - C sorozat 6. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
A német nyelvű krónika magyar fordítása
képviselői, azaz katolikusok, evangélikusok és kálvinisták voltak itt. Ezek inkább egymás ellenségei, mint barátai voltak, azonban arról senkinek sincs tudomása, hogy egyik a másik életére tört volna, amiért a Mindenhatónak örök hálával és köszönettel tartozunk. 93. 1682. július utolsó napján, azaz 31-én a Rózsa utcában reggel 3 és 4 óra között az ott lakók óvatlansága miatt tűz ütött ki, melynek következtében három ház leégett. Isten óvjon meg minket hasonló szerencsétlenségtől. 94. 1683. július 8-án, egy csütörtöki nap délutánján, 1 órakor szerencsétlen összetűzésre került sor a városban biztonságot kereső magyarok és a Steinerprückl1052 feletti erdőben egy emelkedőn tartózkodó tatárok között. Amikor a tatárok észlelték, hogy a magyarok a Szélmalom kapu előtti hegyről, ahol egész délelőtt tartózkodtak, s ahol szekérvárat építettek, sajnos rendezetlenül indultak meg feléjük, még mielőtt egybegyűltek volna, a tatárok egy learatatlan búzamezőn keresztül eléjük kerültek gyorsan és váratlanul, s a Kőhídnál összecsaptak. A magyarok 30 vagy még több embert veszítettek el. Az áldozatok között volt 1. Tar Mihály úr, 2. egy fiatal ember a Pásztori családból, 3. Szalai László és 4. Toteli László, akik négyen a szolgáikkal egy halottat akartak behozni. Mind az öt embert következő napon temették el a Ferences kolostorban. Július 10-én néhány török a biztos urakkal bejött Sopronba a város hódolatát követelve, mielőtt tovább vonultak volna Bécs felé. Nem volt más választásunk, behódoltunk, tekintettel a Bécs alatt táborozó törökök nagy számára, ami elérte a 300.000 fegyverest, birkapásztorok és tevehajcsárok, s janicsárok és aknaásók nélkül. Velük együtt ötszázezren is voltak. A bécsiek sem akartak hinni a szemüknek, s nem is lett volna hihető, ha az ember nem látta volna a saját szemével. Thökölyvel,1053 a tatárokkal, moldávokkal és törökökkel együtt, a táborban mindenkit egybevéve mintegy 800.000 főt tett ki a számuk, voltak közöttük keresztények, törökök és tatárok. Thökölynek egymagának 100.000 keresztény és 20.000 török fegyverese volt, s a moldvai fejedelemnek1054 is 100.000 katonája volt, akinek szintén fel kellett vonulnia a nagyvezír1055 parancsára. О azonban sok szegény keresztény foglyot kiváltott és a hódolt városokba küldte őket. Amikor pedig Bécs alatt vereséget szenvedett, ismét hazamentek. Július 15-én délelőtt 10 órakor megérkeztek hozzánk a nagyságos fejedelem és Thököly Imre úr követei, név szerint: 1. Barkóczi Ferenc úr őkegyelme,1056 katolikus 2. Szepesi Pál úr,1057 kálvinista 3. Szalai Pál úr,1058 evangélikus 1052 Kőhíd 1053 Thököly Imre (1657-1705) kuruc hadvezér, felső-magyarországi fejedelem 1682-1685, erdélyi fejedelem 1690-ben. 1054 III. Dúca György moldvai fejedelem 1678 és 1683 között. 1055 Kara Musztafa nagyvezír (+ 1683). Ш56 Вщ-kóczy Ferenc kuruc tábornagy (+1726/1727). 1057 Szepessy Pál (+1685), kisnemes, kuruc vezér. 1058 Szalay Pál 174
