Dominkovitsné Szakács Anita (szerk.): A Petz János Gottliebnak tulajdonított XVII. századi soproni krónika - C sorozat 6. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)
D. Szakács Anita: Petz János Gottlieb krónikája/bevezetés
tak Sopron környékére, Sopronnyékre14 és Sopronkeresztúrra15 eltávolított prédikátoraik után, ahol nemcsak az igehirdetésüket hallgatták, hanem gyermekeiket megkereszteltették, illetve esküvőt tartottak. A Bocskai-szabadságharcot lezáró bécsi béke 1606. június 23-án nagy jelentőséggel bírt a magyarországi vallásszabadság tekintetében, a Mátyás osztrák főherceg és Bocskai István erdélyi fejedelem között megkötött békeszerződés értelmében a protestánsok szabadon gyakorolhatták vallásukat. A bécsi béke után az evangélikusok ismét visszakapták a Szent Mihály templomot használatra, amit 1667-ig közösen használtak a katolikusokkal. 1647 és 1651 között a teljes épületet felújították, az oltárok egy részét eltávolították. Egészen 1674-ig tartott ez az állapot, amikor is az ellenreformáció hatására a templomot végleg vissza kellett adniuk a katolikusoknak. A század során a városi tanács egyben az evangélikus egyház presbitériuma is volt, 1667-ben a városi tanács megalakította az evangélikus egyházközösséget, ezzel a városvezetés illetve az evangélikus egyház ügyei elkülönültek egymástól. Szelepcsényi György prímás és Kollonits Lipót bécsi kamaraelnök utasítására 1672-ben a kiküldött rendi bíróság 34.000 forintra büntette a várost az 1609. évi XLIV. te.16 sorozatos megszegése miatt, s egyben arra kötelezte, hogy a törvénynek megfelelően a tanácsba katolikusokat is válasszanak be. 1673-1674-ben az evangélikusoknak végérvényesen vissza kellett adniuk a templomokat és a benefíciumokat mind Sopron városában, mind pedig a város jobbágyfalvaiban. 1674-ben az evangélikus magyar és német gimnáziumot is fel kellett számolni. Ezt követően az evangélikus gyülekezet először Lackner Kristóf polgármester házában, majd az. ún. Eggenberg ház udvarán tartotta meg istentiszteleteit, 1676-ban épült meg a ma is álló evangélikus templom helyén a fa imaházuk, mely azonban 1676-ban a belváros nagy részét elpusztító tűzben ugyancsak leégett. Az újabb fatemplom felépítésére még 1677-ben sort kerítettek, mely egészen 1722-ig volt használatban. Mindezek az események evangélikus szemszögből tükröződnek vissza a krónikában. A katolikus megújulás részét képezi a jezsuiták 1636. évi letelepedése is a városban (Nr. 54.), a jezsuiták még ebben az évben megnyitották a külvárosban a gimnáziumukat, 1651-ben önálló kollégiumot alapítottak, 1661-ben pedig megnyitották külvárosi konvik- tusukat. Az evangélikus városvezetés és a katolikus egyház konfliktusára vezethetőek vissza Vittnyédy Ferenc (1650-1666) városplébánosnak17 a város ellenében indított perei is (Nr. 71.), illetve a katolikusok többszöri közbenjárása a királynál. Fontos adatokat szolgáltat a krónika a város belső életéhez, köz- és járványügyi helyzetéhez is. A pestis 1644-45-ben a 6000 fős lakosság felét pusztította el, az 1656. évi pestisjárvány 1700 emberáldozatot követelt (Nr. 72.), míg 1679-ben 2500 ember életét oltotta ki (Nr. 90).18 A korszak szellemiségéből adódóan a krónika írója a járvány kitörését Isten haragjának tulajdonítja, aki a megtévedt embereket akarta a súlyos betegséggel 14 Sopronnyék/Neckenmarkt, ma A. 15 Sopronkeresztúr/Deutschkreutz, ma A. 16 1609. évi XLIV. törvénycikk arra kötelezte a szabad királyi városokat, a bányavárosokat és a kiváltságolt mezővárosokat, kétezer forint büntetés kilátásba helyezése mellett, hogy a bírói és egyéb tiszteket, a nemzetiségre való különbség nélkül egyenlően osszák szét. 17 Vitnyédy Ferenc városplébános (1650-1666) 18Mollay Károly: Sopron város és vármegye vázlatos története, im. 77. 11
