Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza

másrészt a feliratokat tekintve jóval bővebb tájékoztatást nyújt Barth Konrád, későbbi soproni lelkész 1670. évi beszéde, amelyben a városházát s egyben Lacknert méltatja.

104 Sőt, Fridelius tanítványai közül hárman - Artner Lipót, Pamer Mihály és bizonyos mértékig Dobner Ábrahám Egyed - a kapukon és a városházán levő emblémákat, feliratokat elemezve tárgyalják Lackner munkásságát (forrásuk a feliratok tekintetében főként a Barth-beszéd, de a Vitát is használják).

105 Van viszont néhány olyan részlet a városháza felújításáról, ami a Vitán kívül más kútfőben nincsen meg. így említ Lackner egy olyan német feliratot, amelyet más forrás nem közöl, továbbá megjegyzi, hogy elkezdte építtetni a városháza xystus-ít, amely esetleg valamilyen „sétányt", „járdát" jelenthetett (XXXIIL). Ami a további eseményeket illeti, ugyancsak olvasható más forrásokban a belváros „hosszabb árkának" kitisztítása, a pincék, szőlőskertek rendbetétele, bár a Sperrer-pince azonosítása nem sikerült (XXXIV). Ismeretlen a soproni helytörténeti irodalomban a „Cserép-hegy" (Möns testaceus) nevű hely is, amelynek elegyengetéséről Lackner büszkeséggel számol be (XXXIV). Szavai alapján a „hegy" a külvárosi Steinthor (Kőkapu) mellett helyezkedett el, és cserépedény-vásárokat tartottak rajta. 1616-ban részben szintén olyan eseményeket rögzít a Vita, amelyről a többi kortárs kútfő is beszámol. Ezek: polgármesterré választása - bár a szavazatok számáról (83) ismét csak a Vita tájékoztat -, a külvárosi fal építése, a belváros rövidebb árkának kitisztítása (XXXV). Máshonnan nem ismert azonban, hogy Lackner hévizet talált külvárosi telkén, továbbá az sem, hogy csak ekkor érkeztek meg hozzá a koronáról készült emblematikus leírásának

106 a kinyomtatott példányai. Az 1617. évben lejegyzett eseményekről szintén sok egyéb forrásból tudunk, bár vannak új részletek is. Az egyik ilyen a Kalteneck közelében lévő „Zöld torony" felépítése, amelynek létezéséről tud a szakirodalom, de eredeti külsejéről Lackner beszámolója eddig ismeretlen adatokat közöl. Azt írja ugyanis, hogy „egyik oldalán, az utca felől a városcímer, a másik, kifelé néző oldalon a császári és királyi felség arany képekkel díszített neve látható a Magyar Királyság címerével" (XXXVI.).

107 Vagyis Lackner ekkor sem mulasztotta el, hogy egy gesztust tegyen az uralkodó felé. Az „arany év" elnevezés, amellyel Lackner a termésben gazdag 1617. esztendőt illette, továbbá az évszám és az „annus aureus" felfestése a városháza belső falára szintén ismert sok egyéb beszámolóból is,

108 de a bőség méretei, azaz a termés nagyságának számszerű leírása csak Lacknernál olvasható (XXXVI.). 104 L. a fordításban a 167. jegyzetet. 105 L. ARTNER 1714, PAMER 1714, DOBNER 1714. 106 LACKNER 1615. 107 A Fridelius-tanítvány Poch említi a torony felépítését, amelyhez láthatóan a Vitá-t használta („... in qua horologium, diu exoptatum et desideratum..." Vita xxxvi. - „...cum horologio diu desiderate.." POCH 1714. 30.). A torony külsejéről azonban nem vesz át több adatot Lacknertől. 108 Az előbb említett Poch eme esemény kapcsán is kisebb-nagyobb átfogalmazásokkal a Vitát idézi. L. Vita xxxvi, POCH 1714. 31.