Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Tárgyi jegyzetek

További ellenérv, hogy a Lackner-féle Leges scholasticae nagy valószínűséggel latinul íródott, míg a Kovács által talált szöveg német nyelvű. 135 A mű nem jelent meg nyomtatásban, kézirata nincs meg. Még 1. KOVÁCS 2004. 165, 167. 136 Illésházy 1609-ben meghalt, így a mondott „gyűlésnek" ez előtt kellett történnie. Alighanem az 1608. évi országgyűlésről, illetve annak valamely üléséről lehet szó, amelyen (ősszel) Lackner is jelen volt. L. a 116. jegyzetet. 137 Miután a 1606. évi bécsi béke biztosította a vallásszabadságot, a soproniak evangélikus lelkészeket hívtak a városba, így a Szent Mihály-templomba is. Ám az 1607-ben győri püspöki adminisztrátorrá kinevezett Napragi Demeter visszakövetelte a katolikusoknak a templomot, s felszólította a várost, hogy adja át annak kulcsait neki. A város nem engedett, és a templom Ferdinánd és Miksa királyok alatti közös - római katolikus és evangélikus — használatára hivatkozott. Végül a püspököt ajándékokkal, s két gazdag beneficiummal tudta a város jobb belátásra bírni. L. PAYR 1917. 216—232. Napragi Demeterre legújabban 1. KATONA 2001-2003. n. 53—56., ill. uo. 206. jegyz. Lackner itt azt állítja, hogy ő eszközölte ki a templom visszaadását és szabad használatát még Illésházy idején, vagyis vélhetőleg az 1608-as országgyűlésen (1. az előző jegyzetet), majd az 1613. évi országgyűlésen „újból megszerezte". Kijelentését más adatok nem támasztják alá, mindazonáltal nincs okunk kételkedni benne, hiszen valóban jelen volt az 1608as és az 1613-as országgyűlésen is. Az bizonyos, hogy az 1613-as diétán a katolikus rendek sérelmeik között megemlítették, hogy a Szent Mihály-templomot a soproniak nem adták vissza (noha az szerintük a „zavarok idején" elvett templom). ZSILINSZKY 1891. 72. 138 A „pozsonyi iga" egy, a pozsonyiak számára kiállított és a soproniak számára sérelmes kiváltság lehetett, amely a pozsonyi révvámra vonatkozott, vagy valamilyen külön illeték, amellyel a pozsonyiak a réven sújtották a soproniakat, kiváltságaikra hivatkozva. Lackner ugyanis alább arról ír, hogy a perben eljáró bírák átnézték és érvénytelenítették a pozsonyiak kiváltságait, „s így az átkelés és az út a soproniaknak számára sértetlen és ép marad". A pozsonyiak régóta vitában álltak a soproniakkal a pozsonyi révvám megfizetése miatt, már Károly Róbert uralkodása idejéből vannak erre adatok. I. Mátyás király a pozsonyiak számára olyan engedélyt adott ki, amely a soproniak számára sérelmes volt; ezért azt a soproniak kérésére 1478. febr. 7-én kelt oklevelében megsemmisítette. Az okiratot 1. HÁZI 1921-1929. 1/5. 365-367. Még 1. Uő 1959. 155, SZENDE 1992. 173. Lukinich Imre szerint 1613-ben az osztrák hatóságok megtiltották a soproni borok behozatalát, illetve átszállítását Morvaország, Csehország és Szilézia - Sopron fő borimportőrei — felé, s ezért kellett a soproniaknak a pozsonyi réven át, az osztrák tartományokat kikerülve északra szállítani a boraikat. Vagyis az osztrákok tiltása okozhatta a feszültséget a két város között 1613ban. LUKINICH 1921-1922.176-177. Az 1613-ban történt osztrák tiltásra érdekes