Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Tárgyi jegyzetek

i6o5-ben Bocskai mellé állt — valószínűleg észak-magyarországi birtokai megóvása céljából —, de a császáriak július végi-augusztus eleji ellentámadása során ismét a király hűségére tért. L, DOMINKOVITS 1999.106-107, Uő 2006

2 54. 105 Valószínűleg eme „büntetőexpedíciók" valamelyikével kapcsolatos Dersffy Ferenc 1605. (?) október 14-én kelt és a soproni polgármesterhez (ekkor Kalmár Mátyás) címzett levele, amelyben azt írja, hogy az „elmúlt nyárban" a soproniak elhajtották a lakompaki erdőből a baumgarteni jószágot és az ő (Dersffy) rorbachi tisztartójának a marháit. A levelet 1. DOMINKOVITS 2006

1 Okmt. nr. 44. 106 A július végén meginduló császári ellentámadás következtében a Rábától nyugatra eső területről Némethy kivonta csapatait, így a Lackner által felsorolt városok újra az uralkodó fennhatósága alá kerültek. NAGY 1961. 291-292. 107 Tehát a császáriak a „lázadókat". 108 Az itt leírt csata nem az unyomi, hanem a rábahídvégi ütközet néven vált ismertté. Az összecsapásról a legrészletesebb leírást Mátyás főherceg adja 1605. dec. 14-én kelt és Albert főherceghez írt levelében. Eszerint valóban a felkelők, pontosabban 3000 tatár, 1000 török és 200 felkelő (!) támadta meg a Hídvég melletti császári tábort december 3-án („...dann das den dritten diess der Feindt mit drey Taussendt Tartern, ain Taussent Türckhen und zway hundert Rebellen ainen einfall in unser Läger zu Hytweg... gethan"), ám a császáriak végül felülkerekedtek. A főherceg szerint Tilly katonái nem 2000, hanem mintegy 1500 tatár lovat ejtettek zsákmányul; az ellenségből kétszázat vágtak le, emellett sokan fogságba estek közülük, vagy a Rábába fúltak. A levelet 1. MHHD HI. nr. 355. pp. 201202. Még 1. MOE xi. 516-517, NAGY 1961. 299. (utóbbi Mátyás főherceg levelét hibásan fordítja, 300 tatár és 100 török katonát ír!) 109 A latin szöveg (testes sunt etfuerunt) arra utal, hogy a Vita írásakor a „tanúk" közül már néhányan nem éltek. 110 V. Kovács Sándor a jelen kéziratba (Vita) beletekintve megállapította, hogy a szóban forgó könyv nagy valószínűséggel Kultsár György evangélikus lelkész Postula, az az evangeliumoknac... prédicatio szerint való magyarázattia (Alsólendva, 1574) című műve volt, amelynek ajánlása alsólendvai Bánffy Miklósnak van címezve. Ugyanő azt is megjegyzi, hogy Zrínyi Orsolya második férje az említett Bánffy Miklós volt, s ez magyarázza a possessor és ajándékozó - Zrínyi Orsolya, valamint Bánffy György - közötti kapcsolatot (még 1. alább). V. KOVÁCS 1975. 67-68. A könyvre még 1. RMK1.114, RMNY1. 334. Grüll Tibor félreértette a V. Kovács által a Vitából közölt két könyvbejegyzést, és azt írta, hogy a bejegyzésben szereplő Bánffy György Lacknernek ajándékozta a könyvet 1594-ben. GRÜLL 1990. 132. Erről azonban szó sincs, valójában Lackner „zsákmányolta" azt 1605ben, amint a szövegből kitűnik. A possessor Zrínyi Orsolya egyébként az ajándékozó Bánffy György (1574-1607) anyja volt (NAGY 1857-1865.1.160-161.), így Bánffy György valószínűleg nem neki adományozta a könyvet 1594-ben - ennek kronológiai megfontolások mellett a két bejegyzés eltérő nyelve is ellentmond -,