Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza

és tegye szerencséssé minden vállalatát — elsősorban az isteni felség dicsőségére, és ebből következően a haza, vagyis a soproni közösség javára. Ámen! Hatalmad ha nincs velünk, mit sem ér az életünk. Az üdvösségnek ugyanabban az évében, június 4-én Isten segedel­mével, a nép határozatát követően és a tanács rendelkezésére ün­nepélyesen hozzá kezdett a közösség polgárainak számbavételéhez - úgy a lovasságéhoz, mint a gyalogságéhoz -, és szerencsésen befe­jezte azt, amiért dicsőség ISTENNEK. 1614. július 13-án a soproni tanács elküldte őt a méltóságos ná­dor úr által a szent császári felség nevében kihirdetett pozso­nyi országgyűlésre. Itt az ország karai és rendjei követnek vá­lasztották és elküldték ő császári felségéhez Linzbe a többi előkelő küldöttel együtt. Ez világosabban megtekinthető ab­ból az utasításból, amelyet az országlakók előírtak a küldöttek­nek. 158 Az eredményekből kitűnik, milyen gyümölcsöző volt ez a követség a világ számára. 159 Kilenc követ volt: közülük az első nagyméltóságú és főtisztelendő Napragi Demeter kalocsai ér­sek; nagyméltóságú és főtisztelendő Lépes Bálint, királyi kan­cellár; nagyméltóságú és főtisztelendő Domitrovich zágrábi püspök; nagyméltóságú Révay Péter, a Magyar Királyság koro­nájának őre, ő császári felsége tanácsosa; tekintetes és nagysá­gos galántai Esterházy Miklós úr, nemes Sándor János, nemes Melith Vid, nemes Malonics Miklós, és Lackner Kristóf, mind­két jog doktora. Az utóbbi, megbízása szerint, szorgalmasan le­írta és feljegyezte, amit ott egy hónapon keresztül végeztek és megvitattak. 160 Ezt az útinaplót végül átadta a küldötteknek, akik értékelték Lackner igyekezetét, és arra biztatták, hogy még nagyobb feladatokat vállaljon a hazáért. 161 Az Úr 1614. évében a város árkait a falakkal együtt mindkét oldalon köröskörül kitisztíttatta (amit emberemlékezet óta senki nem vitt végbe), sőt, helyre is állította őket, a város és a közösség óriási hasz­nára. 162 Ugyanebben az évben a külső tanács és az egész belső tanács egyetértésével, a haza üdvére gyökerestől újraültette az elpusztult, súlyomtól és tövisbokroktól teljesen benőtt szőlőt (melyet egykor Königs Weingartnak hívtak), és ISTEN kegyelméből szerencsésen be­fejezte. 163 A hálás utókor fogja majd hirdetni, mekkora haszon szár­mazott csupán ebből az egyetlen szorgalmas tettéből a polgárok javá­ra, amelyet a hazáért végzett. Szintén 1614-ben nagy szorgalommal és figyelemmel szüretelték le a község szőlőiben az isteni áldást, több mint ezer akóval, a község hatalmas hasznára (ugyanis ilyen bőséges szőlőszüretre alig emlékeznek páran); ezt a közbevételekhez sorolta. számbaveszi a polgárokat Az országgyűlésre bocsátják, ahonnan Linzbe küldik Helyreállítja az árkokat Üjraültet szőlőket bőséges bortermés

Next

/
Oldalképek
Tartalom