Lackner Kristófnak, mindkét jog doktorának rövid önéletrajza; C sorozat 5. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2008)

Előre megírt emlékezet: Lackner Kristóf különös önéletrajza

képest; 5. felhasználták-e később adatait. Az utóbbi kérdés egyben visszavezet a fenti állításunkhoz is. I. A kézirat azonosítása. Lackner szerzőségének bizonyítása Bél Mátyás Sopron vármegye leírása című művének szövegkiadásában, vagyis annak kísérőtanulmányában már röviden vázoltuk, hogyan találtuk meg, illetve hogyan azonosítottuk a Vitát.

11 Minderről itt újból szólnunk kell, egyebek mellett azért is, mert számos további olyan adatot fedeztünk fel a Vitában, amelyek tisztázzák a szerzőség és a keletkezés kérdését. Bél Mátyás fent említett (és 2006-os megjelenéséig szinte tökéletesen mellőzött) munkájában többször idéz egy bizonyos Lackner-életrajzot, amelyet közlése szerint Lackner „saját maga foglalt írásba". Az irat címét is megadja: VITAE CHRISTOPHORI LACKNERI, I. U. D. HOMINIS, BREVIS CONSIGNATIO.

12 AZ iratot hiába kerestük a Soproni Levéltárban, s hiába kérdeztünk róla más kollégákat: senki sem tudott arról, hogy Lackner önéletrajzot írt volna. Végül egy elég kézenfekvő helyen, Bél Mátyás kéziratos hagyatékában néztünk utána a műnek, és itt is találtunk rá az általa használt és idézett kéziratra.

13 A kézirat nem eredeti, hanem Bél másolója által készített példány; e másoló számos más kéziratot is letisztázott Bél számára, így pl. Sopron vármegye leírásából a Sopronról szóló részt.

14 Valószínű tehát, hogy Bél megkapta valamely soproni ismerősétől a Vita eredeti kéziratát, lemásoltatta, majd visszajuttatta Sopronba.

15 A kézirat mérete 350x220 mm, terjedelme 55 lap. Elég váratlanul fejeződik be az 1618. évnél, ám a példány bizonyosan nem csonka, mert az utolsó levél verzója üres. Jóllehet a mottóul választott idézetből elég nyilvánvalónak tetszik, mégis tisztáznunk kell, hogy valóban önéletrajzról van-e szó, amint azt Bél írja. Első látásra ugyanis éppenséggel egy kései életrajz benyomását kelti: a címe nem sejteti, hogy önéletrajz lenne, néhány részlettől eltekintve egyes szám harmadik személyben íródott, és egy 18. századi kézirat őrizte meg. Ennek megfelelően azok a kutatók, akik a kéziratot eddig kézbe vették (vagy legalábbis hivatkoztak rá), nem vették észre, hogy annak 11 TÓTH 2006. 245-249. 12 Bél így ír: „Haec ex manu exarata eius vita, quam ipse in litteras retulit, sub titulo: VITAE CHRISTOPHORI LACKNERI, I. U. D. HOMINIS, BREVIS CONSIGNATIO." BÉL 2001-2006. ni. 94. Máshol egyszerűen így vezeti be a Viíából átvett idézetet: „De hoc iterum Lacknerus". Uo. 96. A Lackner-önéletrajzból vett további idézeteket 1. uo. 98, 100, 104, 106, 117, 166, 168. 13 A kézirat lelőhelye: Esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár, Batthyány-gyűjtemény, Hist. vu. a. 5. 14 A kéziratot 1. uo. Hist. I. zz. Még 1. TÓTH 2006. 249. 15 Az eredeti kézirat sorsáról alább részletesen szólunk.