Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)
TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai
történetírása volt. Ez a hagyomány volt az, amit Haynóczi közvetített Bél számára, s amelyet aztán Bél ragyogóan beleillesztett művébe. Emellett láthatólag más kútfőket is hasznosított a leíráshoz — pl. a Serpiliusok családtörténetét —, és a Haynóczi által küldött információkat továbbgondolta, mérlegelte, vagyis igen komolyan dolgozott a leírással. Igyekezetét indokolja, hogy a tervezett V. kötetben Sopron leírását helyezte volna Mosón után. Sajnos a kézirat végső rendezésében, letisztázásában a halál megakadályozta őt. 77. Városok, várak, falvak — a „Különleges Rész" további fejezetei A megye településeit taglaló „Különleges Részt" (Pars Specialis) az a kézirat tartalmazza, amely valamikor 1733 után készült, a benne szereplő javítások pedig — legalábbis részben — 1740 után keletkeztek. 1 " A szöveg Sopron város leírása kivételével a megyeleírás időben legutolsó és legteljesebb változata, így ez képezi szövegkiadásunk alapját is. 93 A kézirat jó állapotú és kiválóan olvasható, akár az alapszöveget, akár a javításokat és pótlásokat tekintjük. Sopron leírását két másik királyi városé követi: Kismartoné és Ruszté." Mindkét leírás töredéke Sopronénak (Kismarton 10 fejezet, Ruszt 12 fejezet, szemben Sopron 53 fejezetével), ám mindkettő így is viszonylagos részletességgel van megírva. Ruszt leírását Bél nagy valószínűséggel Rusztról kapott adatok alapján írta meg, 97 így ebben a részben több a város történetére, ill. korabeli állapotára vonatkozó valódi információ, mint Kismarton esetében. 98 A királyi városok után a várak és kastélyok bemutatása olvasható. Ebben a részben két erősség, Kismarton és Fraknó bemutatása emelkedik ki magasan a többi közül, amelyek meglehetősen hasonlítanak egymásra abban a vonatkozásban, hogy mindkettőben tekintélyes szerep jut az Esterházy-család magasztalásának. Sőt, a két leírás még pontosabban is rokonítható: mindkét szövegben bőségesen olvashatunk —ugyan más-más formában, de közel azonos tartalommal — az Esterházy-család részben fiktív családfájáról és őseiről. Ez Kismartonnál úgy jelenik meg, hogy Bél aprólékosan bemutatja a várban lévő „nagyterem" falfestményeit, melyek a família legendás felmenőit ábráComitatus Semproniensis. EFK Hist. I. vv. A kéziratra lásd: TÓTH: i. m. 242., 250-251.! Kivéve Sopron város leírását, melynek, mint azt kifejtettük, van egy későbbi átdolgozott változata is (Hist. I. zz.). (Lásd továbbá az előző fejezetet is!) Kismarton leírása: EFK Hist. I. vv. pp. 83-91., Ruszté: uo. pp. 91-107. Fennmaradt egy kézirat (OSzK Kézirattár, Quart. Lat. 256.), amely részben Sopron és Ruszt városok Bél-féle (nem végleges) leírásának másolatát, részben Ruszt városára vonatkozó információkat (feliratok stb.) tartalmaz: ezeket Bél felhasználta a város bemutatásánál. — Lásd továbbá: TÓTH: i. m. 249-250.! Kismarton leírásában csupán két sovány fejezet szól a város törtenetéről (BÉL: Sopron vm. II., Kismarton I—II. §.), míg Ruszt históriáját hat fejezet mutatja be, ahol szó esik a város ókori előzményeiről, különböző birtokosairól, s arról is, hogyan váltotta ki magát az elzálogosításból (uo. I-VI. §.). Emellett Rusztnál részletes információk olvashatók az eredetileg evangélikus, majd az 1670-es évek protestánsüldözései alatt a katolikus egyház által birtokba vett Szentháromság-templomról is, persze az evangélikusok említése nélkül. (Ruszt: uo. IX. §.).
