Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)
TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai
dőlni olyan vérengzést és kegyetlenkedést, amit az ellenség ne követett volna el. Nem könyörültek akkor sem a világi épületeknek, sem a templomoknak. A város egészen addig ki volt téve az ellenség kénye-kedvének, amíg a magyarok elűzésével újra királya birtokába nem került." (XXV. §.) Ezzel szemben az igazság az, hogy semmiféle ostrom nem volt, a város önként kinyitotta kapuit Bethlen előtt, aki békésen vonult be l6l9. november 30-án a városba; s bár a városban helyőrség is maradt, a Payr-féle városi krónika semmilyen kárról, vagy összetűzésről nem tud/ 9 Nem állja meg a helyét az sem, hogy Dampiére gróf csapataival visszafoglalta volna a várost (XXV. §.). A császári tábornok valóban megtámadta Sopront (1Ő19. december 21-én), ám csak a külvárosban pusztított, majd 2400 tallér hadisarc fejében elvonult. 90 Természetesen felhozható Bél mentségére, hogy az események bemutatásakor jobb híján (?) az erősen aulikus Iulius Bellus művére támaszkodott; 91 mégis, a sietős és szűkszavú leírás mintha „rossz lelkiismeretre" vallana (Bél a szöveg átnézésekor sem fűzött semmit ehhez a részhez). Szintén árulkodó, hogy a szerző a mezővárosokról szóló részben, Rákos (Fertőrákos) településnél tud arról, hogy l6l9ben Bethlen eladta azt a soproniaknak. 92 Feltételezhetően a pozsonyi tudós is belátta, hogy egy ilyen békés adásvétel nem képzelhető el a Iulius Bellus által ecsetelt állapotok között, de ennek ellenére nem hozta elő a város történeténél ezt az ügyletet. Ezt, ha az ő szemszögéből vizsgáljuk, helyesen is tette, hiszen a „törvényes király ellen törő", „felforgató" Bethlennel való üzletelés tényét igen nehezen tudta volna kimagyarázni. Végül vizsgálat alá kell vennünk azt a két esetet, amikor Sopront valóban ostrom alá vették, de mindkét alkalommal sikertelenül. E két esemény, ahogy arról már fentebb szó volt, Bocskai seregeinek 1605. évi támadása, illetve Bottyán János kuruc generális 1705-1706. évi eredménytelen ostroma volt. Az ostrom elhárítását a polgárság mindkét alkalommal nagy diadalként élte meg (ahogy az a helyi irodalom számos darabjából kiderül), és mindkét esetben sikerült belőle politikai tőkét kovácsolniuk az uralkodónál. Bél az l605. évi események elbeszélése után újból idézi Haynóczi Kramer felett tartott gyászbeszédét, melyből kiderül, hogy a városi elöljárók Bécsben kieszközöltek néhány, a szőlőszüretre és a-borkereskedelemre vonatkozó fontos engedményt az uralkodótól (XX. §.); Bottyán ostroma után pedig szintén 89 Payr krónika, 14. Lásd továbbá: SIMKOVICS I960., különösen 262.; FRIED István: A lakompaki csata. (Adatok Bethlen Gábor s a régi Sopron és megye kapcsolatához.) SSz, 1966. 218-224., különösen: 218-219.! 90 Payr krónika, 14., ill. SIMKOVICS I960. 262. Lásd továbbá: Kincses Katalin Mária szöveghez fűzött jegyzetét in BÉL: Sopron vm. I. 157., 200, (320. jegyzet)! 91 Uo. 92 EFK Hist. I. vv. p. 134. (lásd: BÉL: Sopron vm. II. 86-89.) Bethlen 12 000 forintért adta el Sopronnak — a város kérésére — Rákos mezővárost, egyfajta viszonzásul, amiért a soproniak megnyitották kapujukat előtte. Sopron minden igyekezetével szerette volna megtartani új birtokát, ám az 1622-ben Sopronban tartott országgyűlés ismét visszajuttatta Rákost Lépes Bálint kalocsai érseknek, ill. győri püspöknek. — BAN János: Fertőrákos politikai, gazdasági, egyházi és kulturális története. Fertőrákos 2000. (Internetes változat: http://www.fenorakos.hu/ban_tartalom.asp. A vonatkozó rész: http://www.fertorakos.hu/ban_23.asp.) Lásd továbbá: FRIED: i. m. 218.!