Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai

egy hosszabb idézet egészít ki, szintén a polgármester életrajzából." Végül Bél átveszi az életrajzból az 1617. „arany év" rendkívül jó terméséről szóló beszámolót is. Mindezt jól kiegészíti Philippus Rhau dicsőítő költeménye a város ekkori vezetőiről (első helyen Lacknerről), valamint polgárairól, melyet Bél többször is idéz."* E fejezetek azt a benyomást keltik, hogy a tárgyalt időszak, vagyis Lackner városbírói, illetve polgármesteri ideje — az említett „arany év" képzetét kiterjesztve — egyfajta „kis aranykor" volt Sopron számára, ami, tekintve a város diplomáciai sikereit (a Bocskai- és Bethlen-felkelés alatti ügyes politika, kiváltságok szerzése, 1622-ben országgyűlés a városban), és a városban lezajlott építkezéseket (külváros fallal való körbekerítése, városháza felújítása, új védművek stb.) megfelel a valóságnak. A békeéveket azonban hamar felváltja Bélnél a megszokott „háborús történetírás", azaz a XVII. századi hadjáratok és egyéb sorscsapások leírása. Az ezek közötti szüneteket — Bél leírása szerint — a {bolgárok azzal töltik el, hogy felkészülnek a következő veszedelemre, ami persze csak „kötőelem" a szövegben, s valójában az információhiányt igyekszik ezzel leplezni a szerző. Jellemző, hogy a Bocskai-felkelés elbeszélésének részletességéhez, forrásgazdagságához két másik háborús esemény leírása mérhető: a Bécs elleni török hadjárat és a város ekkori megszállása Thököly Imre seregei által (1683), valamint Bottyán János kuruc generális sikertelen ostroma Sopron ellen (1705-1706). Az előbbi esemény tárgyalásakor Bél részletesen leírja a soproniak és a török-magyar csapatok vezérei közötti tárgyalásokat, a város átadását, valamint a császár hűségére való visszatérést is (XXVIII-XXXI. §.). Bél igyekszik mentegetni a soproniakat, amiért meghódoltak az ostromlók előtt, s ezért hosszasan ecseteli a város tarthatatlan helyzetét, valamint a meghódolás okait (XXIX. §.). Nyilvánvaló, hogy a soproniak általa is gyakran hangoztatott királyhúségén és állhatatosságán esett csorbát akarta ezzel kisebbíteni. Emellett külön kitér az akkori polgármester, Johannes Serpilius szerepére"'' és későbbi vesszőfutására, akit a császári hatóságok árulással vádoltak meg, és másokkal együtt lefogtak, majd később szabadon engedtek. Bél máshol is jól informált a Serpiliusokkal kapcsolatban. Forrása minden kétséget kizáróan Johannes Christianus Serpilius kéziratos családtörténeti munkája volt, amely jelenleg a Pozsonyi Evangélikus Líceum könyvtárának gyűjteményében található.

80 Ebben olvasható ugyanis németül az ostrom eseményeinek leírása, 77 Lásd: XXXIX. §., ill. Vita pp. 47-48.! "

8 Uo. 32., 34-35. (XXII-XXIII. §.) ~

l) Az ostrom, illetve a meghódolás eseményeiről, valamint Serpilius ekkori működéséről értékes adalékokat nyújt UDVAKOI LAKOS János: Adatok a soproni Kereskedelmi Testület múltjához. SSz, 1940. 332-357, különösen: 343-345. 80 J. C. SERPILIUS: Memoria Serpiliana, hoc est;genealógia, vita, fata, et obitus imprimis I.aurentil, Joannis I., Joannis II., Joannis III., Christiaui !.. Christiani II. Serpiliorum. Ex maiorum suorum manuscriptis et propria experientia deliueata a Christiano II. sen Joanne ChristianoSerpilio. 4r, pp. 108. Ústredná kniznica SAV— Lyceálna kniznica (Pozsony, Szlovákia) 231. kg. Csonka. Az utolsó bejegyzések 1726-ból valók.