Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)
TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai
a műről, de egyben óvást tesznek amellett, nehogy azt a megye ellen fel lehessen használni. Haan Lajos helyesen jegyzi meg: a Sopron megyei nemesség nyilván attól tartott, hogy a Bél munkájában levő, a birtokviszonyokról, illetve nemzetségi leszármazásról szóló téves adatok „jogi tekintetben reá nézve károsak lehetnek, és visszaélésekre szolgáltathatnak alkalmat." 1 " A fentiekből kiderül tehát, hogy Bél — csakűgy, mint sok más vármegyeleírás kapcsán —, itt is bizalmatlansággal és ellenszenvvel találkozott a kancelláriai és a vármegyei bírálók részéről. 18 Végül hosszabban kell szólnunk arról a kéziratról, amelyben Bél Mátyás Sopron város leírását tisztáztatta le, majd kiegészítette azt jelentős mértékben. Mint arról az I. kötetben már írtunk, a pozsonyi tudós nagyrészt soproni kollégája, Haynóczi Dániel észrevételeire, illetve adatközlésére hagyatkozva bővítette ki a mű e fejezetét. 19 Mivel az így keletkezett városleírás mind tartalmában, mind jellegében különleges helyet foglal el a Notitia kéziratai között, e leírás előzményeit és létrejöttét külön fejezetekben tárgyaljuk. //. Sopron város új leírása Haynóczi Dániel jegyzetei Bél Mátyás számára Bél Mátyás vármegyeleírásaiban a szabad királyi városok és a (jelentősebb) mezővárosok bemutatása logikus módon két részre oszlik: a város eseménytörténetére, illetve a város korabeli állapotának megrajzolására. Sopron leírásának utolsó előtti változatában-" — vagyis mielőtt azt Bél Haynóczi szerint átdolgozta volna — a két rész mennyiségében csaknem megegyezik (mindkettő 16 fejezetet tesz ki), minőségében azonban már kevésbé. Míg ugyanis a korabeli állapotot taglaló paragrafusok tartalmukban elég informatívak — a templomok, középületek leírása mellett szólnak a város elöljáróiról, a város birtokairól stb. —, addig a város történetének bemutatása kevés információt nyújt, zavaros és rosszul felépített, s szinte csak elbeszélő forrásokra támaszkodik. 21 17 HAAN: i. m. 43. 18 A Bél-féle vármegyeleírások cenzúrájára lásd: HAAN: i. m. 39-48.; és WELLMANN Imre: Bél Mátyás munkássága. In WELLMANN 1984/1. 5-32., különösen 20-21.! » TÓTH: i. m. 252-253. 20 Ez alatt az 1733 után készült, illetve valamikor 1740 után javított kézirat értendő. — EFK Hist. I. vv. Ebben Sopron leírását lásd: pp. 33-81. Közölve: BÉL: Sopron vm. I. 66-99. és fordítása: uo. 142-178. A kéziratra lásd továbbá: TÓTH: i. m. 250-251.! 21 Bizonyos mértékben azért már a korábbi változatban is felfedezhető a helyi kútfők használata, így Bél valószínűleg merített Tobias Vock soproni polgár 1682-ben írt krónikájából. — Tobias VOCK: In nahmen gotteß. Anno 1682 Jahr hab ich Tobiaß Friderrich Vock dieses buch geschrieben... [Krónika.] 4r, ff. I., 34. Lelőhelye: Ústredná kniznica SAV — Lyceálna kniznica (Pozsony, Szlovákia) Tom. 440. A főleg XVII. századi eseményeket elbeszélő krónika, valamint a vármegyeleírás vonatkozó adatai több ponton megegyeznek, így pl. az 1679. évi pestis leírásakor. - Uo. 2v-3v, ill. EFK Hist. I. vv. pp. 53-54. (Lásd: BÉL: Sopron vm. I. 81., 159.!) Természetesen az is árulkodó, hogy Vock krónikájának kézirata a Pozsonyi Evangélikus Líceumnak, vagyis annak az iskolának a könyvtárában is megtalálható, ahol Bél oktatott.
