Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása III.; C sorozat 4. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TANULMÁNY - TÓTH GERGELY : Bél Mátyás leírása Sopronról és Sopron vármegyéről: a mű és forrásai

gozta át,' míg Fejér megyéét valamivel később, 1746 után pótolta ki néhány helyen." Végül Sopron vármegye esetében magának Sopronnak a leírását javította és bővítette jelentős mértékben a szerző, szintén valamikor 1742 után." Bél igyekezete ellenére a „dunántúli" kötet végül is nem jelent meg,

s ami részben a nehézkes és hosszú ideig taró vármegyei cenzúrának, részben pedig a szerző rövidesen bekövetkező halálának (1749) volt köszönhető. Az azonban jól látható, hogy a dunántúli megyékről készült leírások közül több megközelíti színvonalában a már megjelent részeket. Ezek közül is kiemelkedik Sopron vármegye leírása, mely gazdag és változatos ismeretanyagával, és különösen a Sopron várost bemutató résszel érdemelheti ki a kutatók figyelmét. /. A keletkezéstörténetről még egyszer Jelen munka I. kötetében számba vettük a Sopron vármegye leírását tartalmazó kéziratos példányokat, illetve a leírással kapcsolatos egyéb iratokat, melyek alapján kísérletet tettünk a mű keletkezéstörténetének rekonstrukciójára.

9 Itt csak a vizsgálat néhány fontosabb tanulságára szeretnénk felhívni a figyelmet. Feltűnő egyrészt a kéziratok nagy száma. Ahogy az a példányok vizsgálatából kiderül, Bél igen gondosan javította, tökéletesítette művét, mindig újabb — és a korábbi változtatásokat már tartalmazó — másolatokat készíttetve munkatársaival. Emellett mások is figyelemmel kísérték a munka előrehaladtát: ezt mutatja az is, hogy Johann Friedrich Wilhelm Deccard, soproni orvos másolatot készített a leírás Sopront tárgyaló részéről.

10 A sokszori átmásolás, korrektúra, az adatközlők, érdeklődők nagy száma jelzi, hogy Bél Sopron vármegye leírásán igen sokat dolgozott, s azt a lehető legjobb formában kívánta megjelentetni. Szintén ki kell térnünk néhány szóban a cenzúrákra, vagyis a kézirat kancelláriai és vármegyei véleményezésére, melyek egyrészt befolyásolták, alakították a leírást, másrészt jól tükrözik az udvar, valamint a vármegyei nemesség viszonyulását Bél munkájához. Elsőként a Kancelláriához küldte el a leírást a szerző 1729-ben," melyet a hivatal viszonylag későn, 1731-ben juttatott vissza neki a javítási utasításokkal együtt.

1-' Ezeket a bevezető szerint s Bél Oroszvárral kapcsolatban ír egy 1744-ben bekövetkezett árvízről, s megemlíti, hogy éppen ekkor vette elő újból a megyeleírást: „Anno profecto MDCCXLIV. quo haec nostra commentaria, sub incudem revocamus, ingens oppido clades, a Danubio. illata est." — Bii: Notitia V. 30. '' Bél a Fejér vármegyéről készült legkésőbbi fennmaradt kéziratban (nem tekintve a keséi, halála utáni másolatokat) sajátkezű utólagos pótlásban hivatkozik a Johann Georg Schwandtner által megjelentetett Scriptores rerum Hungaricarum... című forráskiadvány 1. kötetére, mely 1746-ban látott napvilágot. — Matthiae Belii Comitatus Alba Regalis. EFK Hist. J. d. p. 73. TÓTH Gergely: A kézirati hagyomány. In BÉL: Sopron vm. I. 234-254.. különösen: 242-243. K Egyedül a már említett Mosón vármegye leírása került kiadásra. — Lásd a 2. jegyzetet! 9 TÓTH: i. m., különösen: 253-254. 10 Uo. 251-252. 11 Bél Mátyás levele a Magyar Udvari Kancelláriának. Pozsony, 1729. április 25. In Bél lev. 378. sz. 206. 1J A Kancellária 1731. április 17-én kelt levelét lásd: Bél lev. 405. sz. 221-225.