Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

sorsú várakat és egyéb birtokokat is visszakövetelik a visszatérés jogán Magyarország számára. Ez azonban nem történt meg, sőt, a Mátyás és Frigyesközú békeszerződéssel (mely, mint említettük, 1463-ban történt) a Magyarországhoz visszakerült Sopront Dobosé LÁSZLÓ egész Sopron vármegyével együtt újból ausztriaiaknak adta zálogba.'

24 Ez váltotta ki azokat a panaszokat és könyörgéseket, melyeket az 1505-ös országgyűlésen

11 )12

^ a rendek és karok írásban előadtak. Idézzük a határozat szavait: „.. .mivel azt mondják, a királyi felség a kisebb dekrétum 28. cikkelye, valamint az ország régi és dicséretes törvényei ellenére idegeneknek adta Sopron városát a megyével együtt, illetve Bárt ja városát is... méltóztassék ezfrt a királyi felség az eladományozpttjavakat visszaváltani, illetve az, ország határait és végeit helyreállítani.''Csak kárára volt ez a király Magyarországnak, akár a nemzet dicsőségét, akár az ország határait tekintjük. Ezért megint elhúzódott Fraknó várának kiváltása. Ez persze azért történhetett meg, mert a régi zálogot ez az új egyre jobban megszilárdította, s lassan már törvényerejű lett. Adódott egy páratlanul jó alkalom e határvidék visszaszerzésére, amikor 1515-ben, Bécsben létrejött a kölcsönös házassági szerződés Fajos, Ulászló egyszülött fiúgyermeke és ausztriai Mária között, valamint az egyik főherceg és Ulászló lánya, Anna között július 22-re.

d,) Teljes joggal visszakövetelhette volna ugyanis a magyar király [a határvidéket] viszpnthozpmány címén. De ezt az alkalmat is átaludta Ulászló, nehogy egy kicsit is rácáfoljon határtalan tunyaságára. IX. A fenti okok miatt történt, hogy miután Magyarország II. LAJOS folytán teljesen tönkre jutott, és az ausztriai hercegek kerültek az ország kormányrúdjához, több mint százharminc éven át az ausztriaiak hatalmában volt a fraknói uradalom. A karok és rendek azonban nem szűntek meg ezalatt gyakori és komoly könyörgéseikkel zaklatni

u)12íl 1. FERDINÁNDOT, a legigazságosabb királyt, hogy egyesítse Magyarországgal mindazt, ami a mostoha idők alatt, vagy a békeszerződések kényszerítő ereje folytán elszakadt tőle, s még mindig az ausztriaiak birtokában van. Erre törekedtek a karok lankadatlan buzgalommal és igyekezettel MIKSA alatt is. Elsősorban az a rendelkezés utal erre, amelyre az 1547-ben

127 hozott törvények között találtam rá.

1)128 Minthogy később többször megismételték, örömest idemásolom az olvasók okulására: „A Magyar Királyság őfelségéhez, hű karai és rendjei nem tehetik meg, hogy őfelségének, miként más egyezmények esetében, úgy most Is aláLajos halála után sokáig az, ausztriaiak hatalmában volt A rendek ezjçei kapcsolatos előrelátása C) ULÁSZLÓ V. dekrétumának 22. törvénycikkében. De nem magát a várost, s nem is a megvét, hanem e kettő méltóságait, tudniillik a városi kapitányságot és a főispáni címet adta zálogba ULÁSZLÓ egy bizonyos WAYTMOLLERNEK. Ezt az I. részben, a II. tag XIV. paragrafusában előadtuk. ll) E szerződés okmányait lásd az idézett helyen; ZsÁMBOKY közli a 738. oldalon, sk.! C

° I. FERDINÁND XII. dekrétumában, 33. te; XV. dekrétum, 13. te; XVII. dekrétum, 4L tc. F,) MIKSA II. dekrétuma, 42. tc.