Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

sok váltakozása állítólag sok kárt okozott neki. A polgárok ugyanis csaknem összeroskadtak a szokásban nem levő adók és a méltányosnál nehezebb robotmunkák súlya alatt, sőt nem sokon múlott, hogy a bőkezű királyoktól kapott régi és különleges jogaiktól is teljesen megfosszák őket. A várost sújtó jogtalanságok azonban később javára váltak a városlakóknak. Sűrű panaszaikkal ugyanis — amelyeket Pálffy Pál országbíró, majd nádor közvetített megfelelő módon a király felé — elérték III. FERDINÁNDNÁL, a jóságáról messze ismert császárnál és királynál, hogy régi jogaikat újból elismerje, továbbá új oklevél kiadásával teljes egészében megerősítse.

58 Ennek tartalma így foglalható össze: „A városlakóknak legyen joga templomot, paplakot és Iskolát építeni; bírót és egyéb elöljárókat szabad választással válasszanak; kisebb ügyekben maguk ítélkezzenek és szabjanak ki büntetést, a nagyobbakat az uradalom tiszttartói elé terjesszék; továbbá törvényes születés és házasság tanúsítására, illetve más effélékre közhitelű, pecséttel megerősített oklevelet adjanak ki; a polgároknak legyen szabad végrendeletet írni, javaikról tetszés szerint, méltányosan rendelkezni, örökösöket választani, régi szokásuk szerint; aki úgy látja jónak, annak legyen szabad máshova költözni, és távozás előtt javait eladni; a szokástól eltérő adókkal és terhekkel egyetlen tiszttartónk se sújtsa őket; a szüretet, mikor azt az uradalom tiszttartója elrendeli, szabadon végeznék el." III. Ferdinánd ///' oklevéllel erősíti megjogait v.§. E kiváltságokat nem ekkor

f) kapták meg a ruszfiak, hanem a király inkább csak megújította őket újbóli jóindulatával. Am az ideiglenes birtokosokat nem lehetett megakadályozni abban, hogy kényük-kedvük szerint gyötörjék a városlakókat — mintha azért kapták volna zálogba a nyomorultakat, hogy javaikkal együtt összes jogukat is szétzúzzák! így aztán megelégelvén a rengeteg bosszúságot, melyek lassan már a pusztulásukat okozták, idejében úgy határoztak, hogy az oly terhessé váló zálogosoknak leszámolják a pénzt. LIPÓT császár helyeselte a tervet, és a rusztlak iránti jóindulatából megengedte, hogy amint csak tudják, tegyék meg. A vállalkozást siker koronázta, annál is inkább, mert az ínséges idők ellenére a polgárok nagy igyekezettel összekuporgatták a pénzt. így miután 1666-ban kifizették az összeget (bármily nagy is volt az), a rusztlak úgy érezték, mintha keserves és elviselhetetlen rabságból szabadultak volna.

59 Újból romlásba taszítják a Zálogosok Lipót engedelmével saját pénzén megváltja magát Ama oklevél a pozsonyi királyi várban lett kibocsátva, május utolsó napján, 1649ben. Jegyzeteink között őrizzük.