Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

TÁRGYI JEGYZETEK

Mindez általánosítás. A Sopron környéki, korabeli eseményekről lásd: BÉL: Sopron vm. I. 73-75, 150- 152.! Harcias Frigyes osztrák herceg első ízben 1235-ben tört be a nyugati határvidékre, de II. András király csapatai elűzték. 1241-ben a tatárok elvonulása után elfoglalta a területet, amit IV. Béla 1242-ben visszafoglalt, de Frigyes gyakorlatilag haláláig, 1246-ig folyamatosan próbálkozott a terület megszerzésével. 1246-ban IV. Béla király Bécsűjhelyen megverte Frigyes herceg seregeit, akinek a határvidéket nem sikerült elfoglalnia, s a csatában maga is odaveszett. II. Ottokár támadásait követően I. Albert német—római király 1283 után, a rheienfeldi-egyezmény értelmében folytatott központosító törekvéseket a térségben. A III. Andrással folytatott háború 1290-ig tartott, amikor Albert leányát, Ágnest feleségül adta a magyar királyhoz. Ruszt 1317-ig volt az óvári királynéi uradalom része, amikor is Károly Róbert Héderváry Dezsőnek adományozta. — KUBITSCHEK 1926. 167-168.; MOLLAY 1956. 46-47. — Ruszt XIV-XV. századi birtoklástörténetére lásd: ALtB: Eisenstadt 1963. 463-464.! Ruszt XIV. századi zálogbirtokosai a Czirákyak, akik 1323 után szolgálataik miatt kapták. —ALtB: Eisenstadt 1963. 463—468. — Ruszt kiváltságait mint Hédervárybirtok kapta. Mint említettük, a település 1472-ben kapott mezővárosi kiváltságot. Nem maradt a XVIII. század első feléig (folyamatosan) királynéi uradalom, a főbb birtokosok: a XV. században a Széchy család nyerte el 1451-ben; 1505-ben Ákosházi Sárkány Ambrus pozsonyi főispán pedig a Bazini és a Szentgyörgyi grófoktól vette Rusztot zálogba. — CSÁNKI 1897. 594.; KUBITSCHEK 1926. 167-168.; MOLLAY 1956. 61. — Mária királyné 1524, 1529. évi privilégiumai ismertek, ezekről és a város többi kiváltságleveléről lásd: ALtB: Eisenstadt 1963. 470-471.! A XVII. század első felében a magyaróvári uradalomhoz tartozó Ruszt mezőváros többször került zálogbirtokosok kezébe. 1621-től Karl Harrach grófé, 1630-ig. Ezt követően került három évre Sennyei István (nem egri, hanem) győri püspök fennhatósága alá. A történeti összefoglalók mindegyike kiemeli az 1649. évi, szabad vallásgyakorlatot rögzítő privilégiumot. 1681-ben nyert szabad királyi városi rangot. — Ruszt XVII századi történetére: KUBITSCHEK 1926. 168.; AULL 1933. 10-16.; ALtB: Eisenstadt 1963. 464-467. Lásd továbbá: BÉL: Sopron vm. I. 38, 113, valamint a következő paragrafust! I. Lipót 1681. évi III. dekr. 60. tc.: CJH 1657-1740. 308-311. Ebben Ruszt szabad királyi városi rangot kap. A törvénycikkben visszautaló kitétel nem szerepel, de a törvény szövegében már „előbb is kiváltságolt város"-nak (antea quidem etiam privilegiatum) titulálják, ami utalhat az 1649. évi megváltásra (az erről szóló oklevél nem szerepel a kiadott források között). Az idézett dekrétum részletét lásd a következő paragrafusban! Lásd az előző jegyzetet! A latin szövegben itt a római jog rabszolga-felszabadításra vonatkozó terminus technicusa, a manumitto ige áll; az ige kora újkori jelentése: felszabadítani. (A manumisso főnév pedig jobbágyi státusból való felszabadulást is jelentett.) — A fordító jegyzete és Dominkovits Péter szíves kiegészítése.