Bél Mátyás: Sopron vármegye leírása II.; C sorozat 3. kötet - Sopron Város Történeti Forrásai (Sopron, 2006)

SOPRON VÁRMEGYE LEÍRÁSA

tor és rettenthetetlen lélekkel harcolván, ugyanott három unokatestvérével, tudniillik Ferenccel, Tamással és Gáspárral együtt nem habozott elesni édes hazájáért, s ezáltal saját vérével tanúsította maradéktalan hűségét, neve örökké fényes dicsőségére. Minthogy azonban az említett néhai László gróf édes fivére, a mondott néhai Esterházy Miklós nádor fia, vagyis őszintén kedvelt hívünk, tekintetes és nagvságos galántai ESTERHÁ/.Y PÁL, Fraknó örökös ura, királyi udvarmesterünk, szent római birodalmunk lovagja, Sopron vármegye főispánja, alsó-magyarországi főkapitány, kamarásunk, belső tanácsosunk, nem hozva szégyent családjára, szellemének és lelkének minden erejével mindig arra törekedett, hogy elsőként magyar királyságunk szent koronájának, s azután felségünknek s a fentebb mondott hírneves és felséges ausztriai házunknak mindig a legnagyobb hűséggel, állhatatos őszinteséggel és serénységgel szolgálni tudjon, s minthogy már huszonnyolc éves kora óta hűségesen és lankadatlanul szolgálván nekünk és nevezett dicsőséges elődeinknek, az ellenségen aratott sokrendbeli győzelmével ragyogó hírre tett szert, serénven munkálkodva Istenért, értünk és édes hazájáért. Es minthogy az erény göröngyös úton halad előre, és nehéz időkben jobban tündöklik, miután a legutóbbi török háború idején, tudniillik 1664-ben elrendeltük Kanizsa ostromát,

158 csupán egyetlen jóságos megkeresésünkre számos katonával, ágyúval és lőszerrel odajött, semmilyen fáradságtól vagy életveszélytől nem rettenve, vagyona költségeit nem kímélve, s ott mind a bölcs vezér, mind a bátor katona feladatait ellátta, s a kívánt hűség és állhatatosság látható és világos példájával mintegy tükörként ragyogott a többiek előtt (ahogy az számos szemtanú révén tudomásunkra jutott), s olyan veszedelemnek volt kitéve, hogy egy ellenséges ágyúgolyó leragadta fejéről a kalapot, s bár övéiből nem kevesen elestek a különböző csatákban s az ostrom hevében is, ő továbbra is rettenthetetlenül személyesen részt vett tizenöt összecsapásban és küzdelemben, s állandó szerencséje folytán mindig győzelemmel tért haza. Néhány török végvárat avagy erősséget, többek között Segesdet, Barcsot, Turbékot, Dárdát és Babócsát hatalmunk alá vetett;

159 de akkor is, mikor kiküldtük őt a lázongókkal és ellenfeleinkkel szemben, akik a közbékét és nevezett Magyar Királyságunk békéjét megzavarták és megháborították, ő nyílt mezőn bátran összecsapott velük, s emlékezvén a régi hűségre, erényre, állhatatosságra és bátorságra, töretlen és szárnyaló lélekkel, törvényes királya és ura méltóságának és tekintélyének megőrzéséért levágta és megfu-